Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Pataki Arnold: A szemita és görög Isten-fogalom
407-г fejezik ki : ’egzí abehér, »minden dolog ura«, vagy ’amlák »a király«. Az asszir-babylonok valószínűleg csak az El-nek meg- felelő il-t vagy ilu-t ismerik köznévi jelentésben. Istenek és istennők jelzőjeként állandóan használatos. De eddig még nem lehet bizonyosnak mondani, hogy Ilu sohasem volt tulajdonnév; Scheil több helyen azt hitte, hogy megtalálta Ilu istent1 és az Iluval összetett nevek elég gyakoriak, lég- alább a legrégibb időkben. י*־ El és változatai tehát a sémi nyelvek legősibb gyökei közé tartoznak. El neve minden ágnál megtalálható, részben mint tulajdonnév, részben mint köznév, melyet néha más név is kísér. Két magyarázat lehetséges : ez a név eredetileg a szemiták istenének tulajdonneve, mely csak később nyerte köznévi jelentését, vagy eredetileg köznév, mely később a szemiták főistenének neve lett. De ha az isteni termé- szetet jelölő köznév tulajdonnévvé lehetett, ez világos jele annak, hogy az isteni természetet nemcsak egyedinek, hanem egyedülinek is képzelték. Viszont : ha egy személyes név lehetett a neve mindazon lényeknek, kikben isteni természet lakozik, ez mutatja, hogy az eredeti isteni személyben az istenség egész teljességét látták. Ez az eredmény pedig homlokegyenest ellenkezik minden oly nézettel, mely az ősszemitáknak polydaimonismust tulajdonít, mint Well- hausen, Renan, vagy Robertson Smith teszik. E véle- ménynek volna némi látszólagos alapja, ha Elohim volna az ősi istennév ; ez azonban csak későbbi származék, s ahol a biblia az igaz Istent Elohimnak mondja, ez ú. n. pluralis majestaticus. El tehát az istenit jelenti. A felsorolt példák arra enged- nek következtetni, hogy kezdetben az összes szemiták ez egy névvel jelölték az isteni lényeget, ezt pedig annyira egy- nek tudták, hogy nem is érezték szükségesnek jobban meg- határozni. Már pedig a polytheista felfogásban az isten szó A SZEMITA ÉS GÖRÖG ISTEN-FOGALOM. 1 Lagrange : Etudes 76.
