Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában

374

PALUSCSÁK PÁL·.

vények alá. Reájok illik gróf Széchenyi dorgálása. »Ki dob el kenyeret egyhamar közülünk készakarva — írja Hitelé- ben — és ha a zsemlye belét vagy kenyér héját elvetjük isr nem rendül e meg bennünk valamely érzés, mintha nem jól cselekednénk s inkább titkon dobjuk félre, vagy zsebünkbe dugjuk, mintsem más előtt hajítanék el. Es miért ? mert dajkánk mondta egykor »kenyeret vesztegetni nagy bűn s való is magában a dolog, hogy Isten áldását elhajítani nem kell, mert azzal a szegény elélhet. De az különös, hogy tán épen az, ki egy darab kenyér elvetésén szinte megdöbben, százezreket, melyekért mégannyi kenyeret lehetne vásár- lani, legkisebb megilletődés nélkül szór ki. S miért ? mert későbbi dajkái, szülei t. i. nevelői vagy nem voltak, vagy nem mondták meg, néki, pénzt, vagyont kivetni bűn«. . }

A téves és a közjóra egyformán veszedelmes elvekkel szemben sz. Tamás a gazdagsági életet az erkölcsi törvé- nyéknek veti alá. Rövidesen ezt mondja : a magánvagyon nem jogtalan, megengedett dolog »si ordo rationis servetur ita sc. quod juste homo possideat quod habet, et quod in eis voluntatem suam non constituat, et quod eis debito modo utatur ad suam et aliorum utilitatem«.1 2 Hármas dolgot mond e szavak- bán a sz. Tanító. Első az, hogy a vagyonszerzés az erkölcsi törvények alá van vetve. Mert csak az jogos birtok, amit igazságosság címén szerzett meg az ember. Másodszor a vagyon, a gazdagság nem öncél. Persze ezt csak olyan társadalom érti meg, amelynek nem a földi boldogság, nem az élvezet a vég- célja. Harmadszor a vagyon használata is az erkölcsi tör- vény szerint rendezendő be, mert a vagyonnak szociális feladata van. Előtte megmondotta ezt már sz. Ágoston. Egyik beszédjében azok ellen fordul, akik vagyonukat becsületes úton szerezték, de azt mások javára nem fordít- ják. Ez nem elegendő. Mert az Űr mást mond az evangélium- bán »Verum tamen etiam ipsis non ait. Venite percipite regnum : caste enim vixistis, nulli fraudem fecistis, neminem

1 Hitel. 1830. kiadás 50. 1.

2 C. Gentes, lib. III. c. 127. V. ö. Ibid. lib. III. c. 144.