Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 371 tökéletesebb jóra van irányítva az erény, annál előbbre való. Az igazságosság tárgya mások java és a közjó, amely »javak« előbbrevalók és tökéletesebbek, mint az ember saját magán- java, azért az igazságosság a legkiválóbb erény, ». . . sicut Philosophus — írja — dicit bonum multitudinis divinius est quam bonum unius, et ideo quanto aliqua virtus pertinet ad bonum multitudinis, tanto melior est«.1 Másik bizonyítása meg a következő. Minél nagyobb tökéletességre képesít az erény, annál magasztosabb. Az ember a mértékletesség és erősség erénye által tökéletesül ugyan, de csak arra, hogy önmagának a javát keresse, hogy önmagában legyen tökéletes. Az igazságosság által az ember nagyobb tökéletességre jut, amennyiben nemcsak önmagá- val szemben cselekszik helyesen, hanem másokkal szemben is. Vagyis az a tökéletesség, amellyel az igazságosság erénye ruház föl, nagyobb jóra képesít, mint a többi erkölcsi erények, azért olyan kiváló.1 2 Ezért sz. Tamás szerint tökéletes ember, erényes ember igazságosság nélkül nem is gondolható. Igazságosnak lenni ez a legnagyobb dicsérete az embernek. ». . . sed maxime laudatur (se. actio humana) — mondja a szent — in his quae sunt ad alterum, quando scilicet homo actum suum rectificat non solum in his quae ad ipsum pertinent, sed etiam in his in quibus cum aliis communicat... et ideo ex hac justitia ponitur virtus principalis«.3 33. Az egyesek erkölcsösségének a közjóval való össze- függését még jobban megvilágítja sz. Tamás tanítása a »justitia legalis« a törvényszerű igazságosságról. Ezen erénynek a révén az egyesek minden cselekedete a közjóra lesz irányítva, általa az ember készséges mindannak a telje- sítésére, amit a közjó érdekében a törvény tőle megkíván. »Sola justitia legalis — tanítja sz. Tamás — directe respicit bonum commune et per imperium omnes alias virtutes ad 1 S. Th. II. II. q. 141. а. VII. c. 2 de virt. card. а. III. — S. Th. I. II. q. 66. а. IV. V. ö. II. II. q. 181. а. I. 3 de virt. card. а. I. 25*
