Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
kezik, hogy az államhatalomnak legelső feladata nem az egyes emberek javának a megvalósítása, hanem a közjó. De mivel a közjó, csakis úgy lehetséges, ha az egyesek java is el van érve, azért kötelessége az egyesek javát is elősegíteni. 24. Nyolcadszor, mivel az ember természeténél fogva tár- sadalmi lény és a társadalomban azért él, hogy mások segít- ségével, közremunkálkodásával célját elérje, következik, hogy az emberi társadalomban nincsen egyenlőség, hanem osztályok vannak. Az ember a társadalomban azért él, mert egyedül nem képes mindenre. Istennek pedig az a szándéka, hogy az emberek erejük, tehetségeikhez mérten dolgozzanak egymás- nak a javára, hasznára.1 így a társadalomban különféle állá- sok, hivatalok, foglalkozások szükségesek. Tehát a különféle- ség, a tagoltság a társadalomban, nem az igazságtalan törvé- nyék, nem egyedül a gazdasági viszonyok következménye, hanem a társadalom szüksége és az emberek különfélesége hozza azt magával. »Haec autem diversificatio hominum in diversis officiis contigit primo ex divina ,providentia, quae ita hominum status distribuit, ut nihil unquam deesse in- veniatur de necessariis ad vitam . . . secundo etiam ex causis naturalibus ex quibus contingit quod in diversis hominibus sunt diversae inclinationes ad diversa officia vel ad diversos modos vivendi.2 Ezen különféleség a társadalom javára van, amely azt kívánja, hogy kiki azon helyet foglalja el a társa- dalomban és azzal foglalkozzék, amiáltal legjobban használ- hat a közjónak. Csakis a társadalom érdeke, hogy a tudó- mány, a művészet, az igazságszolgáltatás, a kereskedelem, az ipar, a földművelés avatott kezekben legyenek. Ebből meg azt kell következtetnünk, hogy a társadalom boldogulásának első föltétele, hogy ezen különböző osztályok, következés- képen érdekek, egymás ellen ne harcoljanak. Sicut enim homo — írja sz. Tamás — nihil bene agere potest nisi prae- supposita suarum partium unitate, ita hominum multitudo 1 C. Gentes, lib. III. c. 85. 117., 128. — de régim prine, lib. I. c. I. A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 365 quodl. VII. а. XVII.
