Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
364 PALtTSCSÁK PÁL. lyes javát. így szükséges, hogy a társadalom tagjai saját javukat is a társadalom javára irányítsák. »Bonum parti- culare — hangoztatja sokszor sz. Tamás — ordinatur in bonum commune totius, unde et bonum gentis est divinius quam bonum unius hominis.«1 így az egyeseknek az a köteles- ségük, hogy a közjót szeressék. De hogyan ? Non autem ita ut bonum totius ad se referat, sed ,potius ita quod seipsam (pars) refert in bonum totius.1 2 Vagyis nem a közjóból élni, hanem а közjóért kell tenni mindent, mert csak így működik az ember a közjónak érdekében : »per hoc autem fit communis múl- torum quod ad bonum multorum cooperatur.3 Ez az igazi szeretet. Mert — ahogy másutt olvassuk — sokan szeretik a közjót, de csak azért, hogy abból minél több hasznot húz- zanak. Ezeknek a közügyekben, államban, a társadalomban való szereplésüknél a magánhaszon a főcél. Ilyenek a poli- tikában, a városokban, a klikkek, a hatalomhajhászók, .magyarul a húsosfazék körül settenkedők. Ez nem a közjó szeretete : »sed amare bonum civitatis ut conservetur et de- fendatur hoc est vere amare civitatem«.4 Azért sz. Tamás erősen kikel azok ellen, akik azt hangoztatják, hogy nem kell törődni a közjóval (non oportet quaerere bonum commune). Az ilyen felfogás helytelen : ellenkezik a felebaráti szeretet- tel meg a józan ésszel, amely azt mondja, hogy többek java, így a társadalom java, jobb, kívánatosabb mint az egye- seké.5 Azonkívül azon szoros összefüggés miatt, amely az egyed és a társadalom között van, az egyed saját javát csakis akkor érheti el legbiztosabban, ha a társadalom rendezett, békés, boldog. »Bonum proprium — írja — non potest esse sine, bono communi vel familiae vel civitatis vel regni«, így az egyeseknek már saját érdeke is megkívánja, hogy a közjót szeressék. Ha pedig a közjó a legelső, abból az követ1 C. Gentes, lib. III. c. 17., c. 80. V. ö. S. Th. I. II. q. 90. a. III. ad 3. —Comp. theol. c. 124. 2 S. Th. II. II. q. 26. а. III. ad 2. 3 Comp. theol. c. 124. 4 quest. disp. de carit, а. II. 5 S. Th. II. II. q. 47. а. X.
