Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 361 minden cselekedete. »Fines autem principales humanorum actuum sunt Deus ipse homo et proximus, quidquid enim facimus, propter aliquod eorum facimus.1 A mondottakból a következő igazságokat vonhatjuk le. 17. Mindaz ami az említett hármas viszony bármelyike ellen is van, nem java az embernek, mert Isten rendelte cél- jától és feladatától eltereli. így ami Isten ellen, mondjuk : a vallásosság ellen van, az rossz, arra nincs szabadság, még kevésbé jog. Ami az emberben a szenvedélyeket neveli, az »rossz«, az nem szabadság, arra jogot adni nem lehet. Ami a társadalmi életet megnehezíti, annak kárára van, az szintén »rossz«, erkölcstelen dolog, így jogcíme sohasem lehet. Vagyis csak az megengedett dolog, csak arra van Istentől szabad- ságunk, csak az erkölcsileg jó, csak arra van jog, csak arra lehet kötelezettség, csak azt írhatja elő a törvény, ami ezen hármas renddel nem ellenkezik. Tehát úgy az egyesek, mint pedig az államhatalom tetteikben alá vannak vetve ezen hármas rendből kifolyó törvényeknek. Amit ez ellen cselekesz- nek, az rossz, az jogtalanság. Ezen hármas viszony az ember- nek Istentől rendelt helyzete ; az emberi természetnek, mint teremtménynek, mint eszes és mint társadalmi lény- nek természetszerű folyománya. Ahogy ezen nem változtathat az ember, úgy az azokból származó törvényeken sem. »Lex scripta — mondja sz. Tamás — sicut non dat robur juri naturali, ita nec potest ejus robur minuere vel aufferre, quia nec voluntas hominis ,potest immutare naturam. Et ideo si scriptura legis continet aliquid contra jus naturale, injusta est nec habet vim obligandi.1 2 18. Másodszor, mivel az ember természeténél fogva társa- dalmi lény, az egyedek természetes korlátlan jogáról beszélni valótlan állítás. Amit a közjó, amit a társadalmi élet az egyesektől megkíván, az nem a személyes, korlátlan jogok- nak az elrablása vagy megnyirbálása. Mivel az ember termé- szeténél fogva társadalmi lény, így csak olyas természetes 1 S. Th. I. II. q. 73. а. IX. c. 2 S. Th. II. II. q. 60. а. V. ad 2.
