Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

342

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

fogalom nem alkalmas arra, hogy az erkölcsnormának deduktív forrása legyen, azért az etikának, mondja a szerző, a tapasztaláshoz kell fordulnia, hogy megtudja, mit is tar- tanak jónak az emberek. Nekünk, úgymond, a modern kor embereit kell megfigyelnünk. Ezek, mint mindenki láthatja, a szeretetet, az erőt és a tiszteletet becsülik legtöbbre, a szerető, erélyes és másokat megbecsülő embert tartják erkölcsösnek. Azért három erkölcsnorma van, még pedig :

1. Szeretnünk kell mindazt, ami valóban szeretetreméltó ;

2. minden erőnkből arra kell törekednünk, hogy megváló- sítsuk azt, ami abszolúte értékes ; 3. tiszteljük önmagunkat és másokat. (169.) Minthogy így három tapasztalati etikai alapértéket ismerünk, csak az etikai pluralizmus a helyes álláspont; egységes alapelv az erkölcstanban nem létezik (170.).

Itt mindenekelőtt szembeötlik, hogy a Kant-féle erkölcsi apriorizmus tarthatatlan álláspont ; Pauler is szükségesnek látja a tapasztalás bevonását. Ámde kérdjük, miért kell épen csak a modern ember felfogását tekintenünk mérték- adónak ? A relativizmust, melyet a kapun kidobtunk, miért kellene így az ablakon beengednünk ? És vájjon miért kellene csupán csak három erkölcsi alapértéket felvennünk, ha alapértékekül az erényeket vesszük ? A Pauler-féle alapérték t. i., mint látjuk, három erény : a szeretet, az erély és a tisztelet. De hát csak ez a három erény létezik-e ? Vagy tán visszavezethető-e erre a háromra az erényeknek egész hierarchiája ? Az igazságosság p. o. egyike a legfontosabb erényeknek és lényegében egészen más, mint a szeretet, az erély vagy a tisztelet. Szabad azt a számításból kihagy- nunk ? Aki az aristotelikus-tomista erénytannal akár csak futólagosán is megismerkedett, azonnal észreveszi, hogy Paulernek trializmusa bölcseletileg átgondolva és meg- alapozva nincsen. És ugyanoly gyengécske a pluralizmus- nak megalapozottsága is.

Az erkölcsi cselekvésnek objektív zsinórmértéke a helyesen felfogott emberi természet. Nem a modern ember- nek esetleges felfogását kell irányadónak tekintenünk,