Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben
A SZABADAKARATI TÉNY ELŐRELÁTÁSA AZ ISTENI ÉRTELEMBEN. 221 meg azt az emberi akaratot erre vagy arra a »szabad«- akarati tényre fogja indítani. A molinisták ebben a fel- fogásban tudvalevőleg a szabadakarat megdöntését látják s helyette az ú. n. középismeret (scientia media) útjain iparkodnak megoldásra jutni. Szerintük Isten már amaz isteni határozat előtt tudja, mit fog a teremtményi sza- badakarat ezen vagy azon esetben választani; még pedig minden egyéb tárgyi ismeretközvetítő tényező nélkül, egye- dűl azért, mert e szabad elhatározásoknak, bárha még csak a jövendőbe, sőt részben csak a feltételes jövendőbe tartoznak is, öröktől fogva megvan a maguk igaz, tárgyi valósága, épen úgy, mintha már megtörténtek s elmúltak volna. Az alany és állítmány azonosságának állíthatósága vagy tagadhatósága önmagában s tárgyilag tekintve époly igaz és biztos, akár ezer évvel az azonossági viszony tény- leges bekövetkezése előttről tekintem, akár ezer évvel utána veszem szemügyre, s azért, — így következtetnek a molinisták — amint senkisem találja különösnek, hogy Isten valamely megtörtént tényt, csak azért, mert való, ezer évvel vagy akár végtelen idővel annak megtörténte után tudhat, úgy abban sincs semmi kivetnivaló, ha azt mondjuk, hogy Isten ismerete öröktől fogva kiterjed mind- arra a való — bárha feltételes — viszonyra, mely akkor még nem ölt létet, midőn Isten már megismeri : a jövendő és feltételesen jövendő szabadakarati tényekre is. Ezen isteni előrelátó és előretudó képességnek, mely a tárgy való létezésétől mint feltételtől független, mélyebb okát az isteni örökkévalóság benső természetében, sajátos jel- legében keresik, mely szoros értelemben sem jövőt, sem multat, sem időt, sem egymásutánt nem ismer s a maga részéről egyként együttlétezik mindennel, akár létezik az illető dolog, akár még nem vagy már nem létezik. »Isten- nek semmisem jövendő, — mondja szépen Nagy Szent Gergely —׳ az ő szemében a múlt nem múlik el, a jelen nem folyik le, a jövőre nem kell várakoznia ; mert mindaz, ami ránk nézve volt vagy lesz, az őránézve van ; ami nekünk múlt vagy jövő, az neki örök jelen, s épen azért, mert neki Hittudományi Folyóirat. 1909. 15
