Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben

■щ

щшшщшиишяшяшшшш

keim-nél,1 Hurter-nél,1 2 Scheeben-nél,3 Schiffini-né\ ; 4 Schwane sem tesz róla említést, ahol a molinizmus főkérdéseit s nehézségeit felsorolja.5

Bizonnyal tanulságos vállalkozás tehát, ha e nehéz- ségbe, a molinizmus egyik főnehézségébe kissé mélyeb- ben behatolunk s egyben oly megoldásra vonjuk fel a figyel- met, melyet már а XVII. században megadott egy neves katholikus bölcselő, de amely azóta mintha meglehetős általánosan feledésbe ment volna.

II.

Hogy Isten a szabad cselekvést ép úgy előrelátja, illetve előre tudja, mint a szükségszerűt, a katholikus bölcselők és hittudósok mind egyként elismerik, legalább ha a pusz- tán feltételesen megtörténendő szabad tényéktől eltekin- tünk. Annak meghatározása azonban : miben, mily tárgyi valóságban ismeri meg Isten e szabad cselekvéseket s mi ezen isteni megismerésre nézve a külső, hogy így mond- juk : meghatározó tényező, mely az isteni értelmet bizo- nyos értelemben befolyásolja, mielőtt — mint külső tényező — maga létet öltene, nem csekély nézeteltéréseket ered- ményezett. Könnyű végét fogja meg a dolognak az a fel- fogás, mely szerint Isten a szabad cselekvést saját isteni akarata azon határozatában ismeri fel előre, mellyel örök- tői fogva eltökélte, hogy ebben meg abban az időben ezt

220 .BANGHA BÉLA.

1 Institutiones theodicaeae, 628—660. és 771—792. 1. A 647. lapon meglehetős közelről érinti, de részletesen nem tárgyalja kór- désünket.

2 Theol. dogm. compendium,11 II. 62. s к. 1., ahol idézi ugyan Suarez alább megbeszélendő megoldását, de a kérdésbe be nem hatol,

3 Dogmatik II. 2, n. 61. s k.

4 Disputationes metaphysicae specialis,2 II. 164—178. és 318— 368. 1. Tract. de gratia divina, 442. s к. 1.

5 Dogmengeschichte, IV. 49. s к. 1.