Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVRŐL151 nem szükségképes, hanem esetleges, hogy épen ezért önmagá- nak nem elég, önmagában nem érthető, önmagától, úgy amint van, nem is lehet, tehát mástól kell lennie. Erre az ismeretre az újság szemlélésénél annál inkább rájön az értelem, mert az okság tényleges eseteiből már előbb elvonta az ok, okozat és okozati összefüggés fogalmát. Az új dologból tehát azon- nal következtet az értelem annak okára. Ezzel megvan az okság elve, alkalmazva egy bizonyos érzékelt új dologra. Mivel pedig minden egyesnek megismerése általános foga- lommal és általános Ítélettel jár, azért amit egy új dologról megismer az értelem, azt azonnal joggal és szükségszerűen általában minden új dolognak tulajdonítja s belátja, hogy minden új dolog mástól van s így megalkotja az oksági elvet általában. További lépések azután felismerni, hogy az oknak elégségesnek, az új dologgal arányosnak kell lennie s hogy amit érzékelt új dologról állítunk, ugyanazt vala- mely nem-érzékeit új dologról is kell tartanunk s hogy. amint az új dolog okot kíván, úgy okot követel minden, ami eset- leges, habár újsága nem volna is előttünk nyilvánvaló. Mindezt elvégzi már a közönséges emberi értelem, a bölcseleti elmélkedés előtt. Jön azután a bölcselő s elemezve az okság elvének keletkezését felfedezi abban az összes elemeket : az új dolgot, valamint az érzékelés és az értelem szerepét. Mikép vezeti le Aristoteles és iskolája az oksági elvet az esetleges dolog jelenségéből, annak kiváló példáját látjuk a Summa theol. I. quest. 2. a. 3.-ban, hol az angyali Mester az oksági elvet Isten létének megismerésére alkal- mázzá, de ugyanott magának az oksági elvnek eredetét és bizonyítását is nyújtja. így az első és a harmadik útnál ; az első az új dolgot, a harmadik az esetlegest veszi szemügyre s abban is, ebben is meglátja a mástól eredési. Az első érvelés a következő : »Bizonyos és az érzékelés tanúsítja, hogy némely dolog mozog a világban. Már pedig mindaz, ami mozog, más által mozdíttatik ; mert minden csak annyiban mozog, amennyiben képességben van arra, amihez mozog. Mozdít pedig valami, amennyiben ténylegességben van ; mert mozdítani annyi, mint valamit képességből tényleges
