Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis
AZ EPIKLÉZIS. 141 ták volna a konszekrációt. Igaz ugyan, hogy az első 3 század- bán általában nem foglalkoznak azzal a kérdéssel, mely pilla- natban és minő szavakkal történik a konszekráció (ezt úgy látszik a titok fegyelem kívánta egyrészt, másrészt talán mindenki előtt világos is volt a dolog) : de az ezen kori atyák egyes, elejtett nyilatkozataiból, miként ezt tanul- mányom második részében feltüntettem, világos, hogy ők a konszekrációt egyedül az Ur szavainak tulajdonították. А IV. és V. századokban van bizonyos ingadozás, melyet a liturgikus epiklézisnek nagyon is a konszekrációra emlékez- tető szövege idézett elő. Ez az ingadozás azonban nagyon is elszigetelt. A szentatyák többsége a keleti és nyugati egyházban egyaránt egész világosan és határozottan egye- dűl az Ur szavainak tulajdonítja a konszekráló erőt. Csakis két szentatyát: jeruzsálemi sz. Cyrillt és sokkal később damaszkusi sz. Jánost lehet ezen ingadozás tanúja gyanánt felhozni (sz. Efrém nézetét egész biztosan nem lehet meg- állapítani). Nékem úgy tűnik fel, hogy csakis ez a két szent- atya gondolta az epiklézist a konszekráció szükséges elemé- nek.1 Ök tehát e kérdésben határozottan tévedtek, amint pl. Cyprián is tévedt az eretnek keresztség érvényességét illetőleg. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a keleti egy- ház, mint ilyen, az elszakadás előtt állást foglalt volna az epiklézis konszekráló volta mellett. Sőt épen a szentatyák- nak, keleti és nyugati atyáknak e kérdésben megnyilat- kozó egybehangzó véleménye alapján kétségbe kell von- nunk azt az ujabbkori hittudósok által gyakrabban han- goztatott állítást, hogy az Ur Jézus miként a többi szentségeknél, úgy az Oltáriszentségnél sem határozta meg a szentség formáját. A szentatyák egyhangú megnyilat- kozása ennél a szentségnél ép úgy mint a keresztségnél világos bizonyíték amellett, hogy az anyaszentegyház az apostoli kortól kezdve meg volt arról győződve, hogy az 1 Lingens ugyan idézett tanulmányában (Zeitschrift für kath. Theologie 1897. I. 92.) e két szentatya nyilatkozatait is teljesen orthodox értelemben igyekszik kimagyarázni ; ez azonban — miként fentebb kimutattuk — nem lehetséges.
