Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

138

DR. MIHÁLY FI ÁKOS.

Gelasius ép úgy, mint aranyszájú sz. János a sz. mise- áldozatban végbemenő csodálatos misztériumot a Szentlélek közreműködésének tulajdonítja, s csak azt akarja kiemelni, amit sz. Cyprián is hangsúlyoz, hogy a Szentlélek ezen közre- működésére nem számíthat az a pap, aki bűnökkel terhelten áll az oltárnál. Gelasius is, miként Cyprián a konszekráció érvényességéhez a pap erényességét is szükségesnek tar- tották.

Ezzel körülbelül egész teljességgel fel is soroltuk a nyugati atyáknak a konszekrációra s epiklézisre vonatkozó vélemé- nyeit. Mert Gelasius után csakhamar eltűnik az epiklézis a római liturgiából, amely oly nagy hatással van a többi nyugati liturgiákra is, hogy azokban is csakhamar úgy módosul az epiklézis, hogy a Keleten fellépő téves nézetek ebben semmi támogatásra ne találhassanak.

Előadva így az epiklézisre vonatkozó összes forrásokat, a liturgiákban ép úgy, mint a szentatyák irataiban : vizsgáló- dásainak eredményét a következőkben összegezhetjük : A harmadik század végéig a liturgikus ep klézisnek nincs semmi nyoma a szentatyák irataiban. А IV. században már ismerik az epiklézist Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez úgy látszik Keleten — talán a jeruzsálemi vagy a szír egyházban — került először a liturgiába, mindenesetre még mielőtt az ősi apostoli liturgiának nagy reformja s külöm- böző átalakulásai megkezdődtek volna. Az epiklézis eleinte ingadozott : volt Logosz-epiklézis, Szentháromság-epiklézis, de csakhamar általános lett a Szentlélek-epiklézis.

Az epiklézisnek nem tulajdonítottak eleinte nagyobb fontosságot, mint az anafora vagy kánon egyéb imádságai- nak. A konsrekrációt, miként a IV.· századig mindenütt, úgy а IV. században is még a legtöbb egyházatya egyedül Krisztus szavainak tulajdonította.

De már а IV. század vége felé, úgy látszik a szír és a jeru- zsálemi egyházban kezdik túlbecsülni az epiklézist, s azt a konszekráció egyik lényeges alkotóelemének tekintik, s ez a nézet később Keleten általánossá lesz ; míg a nyugati egyházban az epiklézisnek ily irányú felfogása nem tud