Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis
AZ EPIKLÉZ1S. 133 bizonyítja, hogy itt tulajdonképen a Szentlélek adományai- ról van szó, elsősorban arról, hogy a Szentlélek a híveket Krisztus misztikus testében a szeretet által egyesítse ; már pedig a Krisztus misztikus testének szeretetben való kiépí- tésére irányuló kérést legalkalmasabban a sz. misében hozhatjuk elő, ahol Krisztus valóságos testét és vérét mutat- jukbe. Épen ezért tovább menve azt tanítja Fulgentius, hogy mivel az eretnekek épen ezt az egységet bontják meg, velők nincs a Szentlélek, s ezért az ő áldozataik nem is lehetnek kedvesek Isten előtt. Nem mondja, hogy érvénytelenek az ő áldozataik, hanem csak, hogy Isten előtt nem kedvesek. Fábián ellen intézett iratában újra tárgyalja e kérdést.1 1 Contra Fabianum fragmenta. Fragm. XXVIII. (Migne, Patr. L. 65., 790.) »Agnosce igitur quid in offerendis sacrificiis agitur, ut exinde intelligas quare ibi adventus sancti Spiritus postuletur. Nempe illud impletur in sacrificiis offerendis, quod ipsum Salvatorem no- strum praecepisse beatus testatur Apostolus, dicens : Quoniam Domi- nus Jesus in qua nocte tradebatur, accepit panem et gratias agens fregit et dixit: Hoc est corpus meum quod pro vobis tradetur. Hoc facite in meam commemorationem. Similiter et calicem postquam coenavit dicens : Hic calix novum Testamentum est in meo sanguine ; hoc facite quotiescumque bibetis in meam commemorationem. Quotiescumque enim manducabitis panem hunc et calicem bibetis, mortem Domini annuntiabitis donec veniat. Ideo igitur sacrificium offertur, ut mors Domini annuntietur et ejus fiat commemoratio, qui pro nobis posuit animam suam . . . Quoniam ergo Christus pro nobis caritate mortuus est, cum tempore sacrificii commemoratio- nem mortis ejus facimus, caritatem nobis tribui per adventum sancti Spiritus postulamus : hoc suppliciter exorantes, ut per ipsam cari- tatem qua pro nobis Christus crucifigi dignatus est, nos quoque gratia sancti Spiritus accepta, mundum crucifixum habere et mundo crucifigi possimus : imitantesque Domini nostri mortem . . . etiam nos in novitate vitae ambulemus et munere caritatis accepto, moria- mur peccato et vivamus Deo . . . Hoc autem ut tempore sacrificii postulemus saluberrimum habemus nostri Salvatoris exemplum, qui hoc nos in commemoratione mortis ejus poscere voluit, quod nobis ipse, verus Pontifex, morti proximus postulavit, inter alia dicens : Pater sancte serva eos etc. . . . Hoc ergo nobis poscimus, cum corpus et sanguinem Christi offerimus, quod nobis poposcit, (piando se pro nobis offerre dignatus est Christus . . . Sancta ergo Ecclesia dum in sacrificio corporis et sanguinis Christi mitti sibi
