Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

134

DK. MIHÁLYFI ÁKOS.

És itt először elmondja, hogy a sz. misében az Ur parancsa alapján és az Ur szavainak elmondásával a kenyeret és a bort konszekrálva Krisztus haláláról emlékezünk meg. Majd a Szentlélek lekönyörgése következik azért, hogy mi is utánozva Megváltónk példáját, meghaljunk a bűnnek és a szeretet adományát elnyerve, Istennek éljünk.

Követjük Krisztus példáját, aki az utolsó vacsora után, melyen sz. testét és vérét adta tanítványainak, éret- tűk imádkozott, hogy a szeretetben egyek legyenek ; mi is, mikor Krisztus testét és vérét feláldozzuk, hasonlóképen teszünk. Az anyaszentegyház tehát, mikor Krisztus testé- nek és vérének áldozatához a Szentlélek leküldését kéri : a szeretet ajándékáért könyörög, amellyel a lélek egységét a béke kötelékével megőrizhesse, azon szeretet ajándékáért , mellyel Megváltónk érettünk meghalt. Megszenteli tehát a Szentlélek a katholikus egyház áldozatát és ezért meg- marad a keresztény nép hitben és szeretetben egyesülve ; mert a Szentlélek kegyelméből az egyes hívők azért veszik magukhoz méltóan Krisztus testét és vérét, mert megőrzik a helyes hitet Istenről és jámborul élve nem hagyják el az egyház testének egységét.

Kissé hosszabban időztem sz. Fulgentiusnál. De ezt szükségesnek tartottam, mert ő az első az összes nyugati atyák között, aki a liturgikus epiklézist magyarázza. S íme az ő magyarázatából az tűnik ki, hogy az epiklézisnek csakis szimbolikus jelentőséget tulajdonít.

Sz. Ambrus, Milánó nagy püspöke csak egy helyütt tesz olyan nyilatkozatot, mely az epiklézisre emlékeztet. A Szentlélekről írt munkájában ugyanis ezeket mondja : »Quomodo igitur Spiritus sanctus non omnia habet quae

precatur Spiritum sanctum, donum postulat utique caritatis, quo servare possit unitatem spiritus in vinculo pacis . . . Sanctificat itaque sacrificium Ecclesiae catholicae Spiritus sanctus : et ideo in fide et caritate populus permanet christianus, dum unusquisque fidelium, per donum sancti Spiritus, ideo digne corpus et sanguinem Domini manducat et bibit, quia et rectam tenet de Deo suo fidem et bene vivendo non deserit ecclesiastici corporis unitatem.«