Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

125

Sz. Basilius még az epiklézist csak egy fontos, apostoli hagyományból vett imádságnak tartja ; Krizosztomosz annak még csak szimbolikus jelentőséget tulajdonít ; Efrém úgy látszik már kezdi túlbecsülni az epiklézist, jeruzsálemi sz. Cyrill az epiklézisnek konszekráló erőt tulajdonít, sőt a kánon- bán ezt tartja a legfontosabbnak s ezért egyedül ezt magya- rázza a kánonból a neofitáknak ; damaszkusi sz. Jánosnál végre teljesen kijegecesedett tan áll előttünk, mely szerint szükségesek ugyan az Űr szavai a konszekrációhoz, de hogy azoknak konszekráló erejük legyen, szükséges a Szent- lélek alászállása is : ez pedig az epiklézis által (διά της επι- κλήσεως) történik. Következésképen az epiklézis a konszek- rációnak egyik lényeges eleme.

Térjünk át most a nyugati atyák nézetének vizsgálatára.

Az afrikai egyházban Tertullián irataiban gyakran megemlékezik az Oltáriszentségről és a szent miseáldozat- ről,1 úgy hogy Probst1 2 az ő nyilatkozatai alapján megraj- zolja az afrikai liturgia képét а III. század elejéről.

Az epiklézisnek azonban nyoma sincs Tertullián mun- káiban.3 A konszekrációról sem beszél tüzetesen, csak egy- két általános kifejezéssel érinti azt.4 Mindazonáltal több

1 V. ö. Struckmann, Die Gegenwart Christi in dér h. Eucha- ristie. 227—278. 11. Dr. Kari Adam, Die Eucharistielehre des h. Augustin (Paderborn, 1908.) 8—24. 11.

3 Probst, Liturgie dér drei ersten christlichen Jahrhunderte. 183—204. 11.

3 Csakis a keresztségről beszélve (de baptismo, с. IV. Migne Patr. Lat. I. 1204.) szól bizonyos epiklézisről. »Igitur omnes aquae de pristina originis praerogativa sacramentum sanctificatioiiis con- sequuntur, invocato Deo. Supervenit enim statim Spiritus de coelis et aquis superest, sanctificans eas de semetipso et ita sanctificata vim sanctificandi combibunt«. De hogy ez az invocatio nem más, mint a keresztség formája, kitűnik ugyanazon könyv VI. fejezeté- bői: »ita et angelus baptismi arbiter superventuro Spiritui sancto vias dirigit ablutione delictorum, quam fides impetrat, obsignata in Patre, et Filio et Spiritu sancto«. (Migne, Patr. d. I. 1206.)

4 Liber de Oratione cap. XIX. : »Similiter et stationum diebus non putant plerique sacrificiorum orationibus interveniendum, quod statio solvenda sit accepto corpore Domini«. (Migne, I. 1182.) Adv.