Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis

AZ EPIKLÉZIS.

123

kenyere és bora az imádandó Szentháromság lekönyörgése (epiklézis) előtt közönséges kenyér és bor volt ; a lekönyör- gés elvégeztóvel Krisztus testévé lesz«. A 21-ik katechézis- ben már a Szentlélek-epiklézist említi : »Az eucharistia kenyere a Szentlélek-epiklézise után nem közönséges kenyér, hanem Krisztus teste«.1 Utolsó (23-ik) katechézisében a sz. miseáldozat liturgiáját, a hívők miséjét magyarázza a neofitáknak. Kezdődik kézmosással, következik a béke csókja, majd a Sursum corda után a praefatio, melyet a három- szoros Sanctus fejez be. Mindezt megmagyarázva, így foly- tatja : 1 2 Miután ezen lelki himnuszokkal önmagunkat meg- szenteltük, kérjük a jóságos Istent, hogy küldje le a Szent- lelket a bemutatott áldozatra, hogy ő változtassa át a kényé- rét Krisztus testévé, a bort Krisztus vérévé ; mert amit a Szentlélek megérint : az meg van szentelve és át van vál- toztatva.

Az egész konszekráló kánonról csak ennyit mond. Ezután tovább magyarázza az élőkért és a holtakért végzett meg- emlékezéseket és könyörgéseket, az Ür imádságát, melyre következik a Sancta sanctis fölkiáltás, amelyhez Cyrill a következő magyarázatot fűzi : »Szentek az oltáron levő áldozati adományok, miután reájuk szállott a Szentlélek«.3

Különös, hogy sz. Cyrill ezen magyarázatában az Ür szavait (ez az én testem) nem említi ; pedig bizonyos, hogy a liturgiában benn voltak. Hallgatásából azonban nem következik, hogy ő a konszekrációhoz nem tartotta volna szükségesnek az Űr szavai elmondását is ; azonban az föl1 Catech. myst. III. nr. 3. (Migne, 33., 1090.) : ’·Ωσπερ γάρ о iinog της J ύχαριστίας μετά την εηίκλι,σιν του αγίου 11 νεύματος ούκ εστ. άρτος λιτίς, άλλα σώμα Χρίστου.

2 Catech. myst. V. nr. VII. (Migne, 33., 1114.) : Elτα, άγια- σαντες εαυτούς δια τοίν πνευματικών τούτων ύμνων, παρακαλούμεν τον φιλάνθρωπον Θεόν, го άγιον Πνεύμα εξαποστείλαι επί τα π ροκείμενα ' ϊνα ποίηση τον μεν άρτον σώμα Χρίστου, τον δε οίνον αίμα Χριστοϋι Πάντως γάρ ου εάν εφάψαιτο τη άγιον Πνεύμα, τούτο ηγίασται καί μετά- βέβληται.

3 Catech. myst. V. nr. XIX. (Migne, 33., 1125.) : '׳Αγια τά προ- κείμενα, επιφοίτησιν δεξάμενα άγιον Πνεύματο:·