Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis
122 1Ж. MIHÁLYFI ÁKOS. gikus epiklézist tartja szem előtt, s azt, amit ez kifejez, hogy t. i. a Szentlélek ereje változtassa át a kenyeret és a bort Krisztus testévé és vérévé, szükségesnek tartja. Azonban az ő nyilatkozataiból nem lehet kiolvasni, hogy a Szentlélek ezen misztikus közbejöttét mikor képzeli : az Űr szavai elmondásakor-e, avagy a liturgikus epiklézis pillanatában. Nyilatkozataiból csak az tűnik ki, hogy az ő korában a litur- gikus epiklézis már nagy szerepet játszott a liturgiában ; vájjon azonban annak tulajdonították-e a konszekrációt: ezt Efrém nyilatkozataiból megtudni nem lehet. Amíg sz. Efrém nyilatkozataiból határozottan nem lehet kiolvasni, hogy szükségesnek tartotta-e a liturgikus epiklézist a konszekrációhoz : jeruzsálemi sz. Cyrill szavai- ból viszont egész világosan következik, hogy ő az epiklézis- nek konszekráló erőt tulajdonított. Ahol csak beszél a kon- szekrécióról : mindenütt említi az epiklézist. Igaz, hogy egy- helyütt a Szentháromság epiklézisét említi, de ez lehet vagy lapsus calami, vagy azon dogmatikai igazságnak folyománya : hogy amit egyik isteni személynek tulajdonítunk, az az egész Szentháromság müve, s így az egész Szentháromság- ról mondható. Miként egyformán mondhatjuk az Atyáról (vagy sz. János evangéliuma szerint : a Fiúról) vagy a Szentháromságról, hogy teremtette a világot : azonképen az epiklézist is, melyet rendesen a Szentiéleknek tulajdonítunk, a Szentháromságra is vonatkoztathatjuk. De lássuk sz. Cyrill nyilatkozatait. A 19-ik katechézisben (amely a neofitákhoz intézett catecheses mystagogicae elseje) így szól :1 »Az eucharistia nostri dispensantur ; porro dum alter angelus manum porrigit, prunas legit et viro lineis induto mox tradit, mysterium innuit, non ab ipso sacerdote ex pane fieri posse corpus, sed ab alio ; hic autem est Spiritus sanctus ; sacerdotem itaque velut mediatorem solum- modo manus attollere labiisque preces et orationes quasi supplicem servum offerre. 1 Catech. XIX. nr. 7. (Migne, 33, 1072.) : 'Лил eo γάρ ο άρτο: και 0 οιεο: τι]: ευχαριστία;, προ τή: άγια: eπιχλι,σεοις τη: προσκυνητή: Τριάδο: άρτο; ι,ν καί 01ι0׳; λιτό; ־ επικλί,αεω; δε γενομενη:, ο μεν άρτο: γίνεται θύμα ΧτιαιΟν, ο δε οίνο: αίμα Χριστού.
