Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

100

NYŐGÉR ANTAL.

a Krisztus föltámadása szükséges volt épen abban a rendben, amelyet az Isten a mi üdvösségünket illetőleg megszabott. E czélból tehát így folytatja a nagy hittudós : szükséges volt a Krisztusnak feltámadni : másodszor, hogy kiokta- tottak legyünk hitünkben, mivelhogy az Ö feltámadása erősítette meg a mi hitünket Krisztus istenségét illetőleg. Ezt hirdette a korinthusiakhoz írt II. levél 13. fejezete a 4. versben : »Mert ámbár az erőtelen emberi testre nézve megfeszítteték ; most mégis az Istennek hatalma által él« ; ezért szól így az apostol a korintusiakhoz írt I. levél 15. feje- zetének 14. versében : »Ha pedig Krisztus fel nem támadott, úgy kétségtelenül a mi tanításunk sem igaz, a ti hitetek is alaptalan«, a 29. zsoltárban pedig ekként : Mit nyersz vérem- mel, azaz véremnek kiontásával, ha alászállok mintegy a bűnösök ama bizonyos útján, a sírba ? Mintha ezt mondaná : semmit, mert ha azonnal föl nem kelek és elrothadott lesz a testem, akkor senkinek sem viszem meg az örömhírt és hasznom semmi sem leszen.

Harmadszor szükséges volt Krisztusnak feltámadnia a reményünk megszilárdítása végett, mert amidőn látják föltámadni a Krisztust, aki a mi fejünk, mibennünk él a remény, hogy föltámadunk. Erre nézve mondja az apostol — Kor. I. 15, 12. —»Ha pedig azt hirdetik, hogy Krisztusa halálból föltámadott : miképen mondhatják némelyek tiköz- tetek, hogy nem lehetséges a megholtaknak feltámadása.« Továbbá Jób — 19, 25, 27 — »Tudom« épen a hit bizonyos- ságából, »hogy az én Megváltóm«, vagyis a Krisztus, aki a halottaiból feltámad, »él« és ezokból »az utolsó napon a földből feltámadok«, »el vagyon téve ez a reménység az én keblemben«.

Negyedszer szükséges volt feltámadnia, hogy oktatást adjon híveinek az ő életöknek újjáalakítására, amint ezt sz. Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében (6, 4.) ki is mondja : »Valamint Krisztus feltámasztatott a halálból, az Atyának dicsőséges hatalma által, úgy mi is az életnek újságában járnánk« és—a 6, 9, 10. — »Krisztus feltámadván a halálból többé meg nem hal« ; »így gondolkodjatok ti is magatok