Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Prohászka Ottokár: A Philosophia Perennisről
év előtt világoskodó lángészhez vissza-vissza- térni, a középkor hatalmi, észbeli s szociális energiái által megteremtett szisztémára visszanyúlni, a modern világ szemében reakció, melyet megértenek, bár lesajnálnak ; de az ész sugarainak e refraktorával s az akkori szisztéma energiájával most érvényesülni akarni, ez a mai kor embere előtt már nem reakció, hanem ész- és philosophia-hiány, minőt a modern világ csak azoktól vár, kik meg nem értet- ték sem a gondolat fejlődését, sem a tudomány haladását, sem a philosophia elváltozását. Mert minek a régihez ragasz- kodni, mikor a fejlődés rég túljárt a régi absztrakciókon és szisztémákon s minek visszanyúlni a múltnak felfogásához, mikor sokoldalúbb s azzal egyszersmind mélyebb lett belátá- sunk ? ! Távol legyen tőlünk, hogy méltán rászolgáljunk egy ily vádra, vagy hogy visszacsinálni akarjuk a fejlődést. Ezt nem akarjuk, s ha sz. Tamást mégis vezérünknek valljuk : tesszük ezt azért, mert arra a metafizikai alapra állunk, melyre sz. Tamás minden korok gondolatszegénységével szemben utal. A gondolat nyomott lapálya a metafizika tagadása. A modern philosophia a metafizikát megveti s küzködik oly álláspont után, melyen minden metafizikai alapozás, legyen az akár quantitativ, például monista, dualista, akár qualitativ, például materialista vagy idealista, képtelenség Hittudományi Folyóirat. 1908· 28 A PHILOSOPHIA PERENNISRŐL.
