Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Prohászka Ottokár: A Philosophia Perennisről
434 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. legyen. A metafizikai világ neki az absztrakciók : hiposzta- tálások csodabogaras világa s a metafizikai szisztémák a képzelet játékai, melyeket géniuszok szőnek ugyan ki, de tartalmukat nem objektív igazság képezi. A tárgyilagos fel- ismeréssel, az igazsággal szemben szkeptikusok lettek kor- társaink. Vannak ugyan köztük is, kik le nem mondanak az igazságról s annak valamiféle megközelítéséről ; látják ők is térben és időben a dolgok s események sokadalmát s érzik, hogy a sokadalomba kell valamiféle egység s hogy a törté- nésnek is lesz bizonyos egységes alapja s összefoglalása, de azért kevés bizalmuk s még kevesebb reményük van, hogy azt egyhamar szerencsésen és sikeresen megközelítenünk lehetne s a legjobbak türelemre intenek s odamutatnak a metafizikai rendszerekre, melyek mind a világot meg- érteni akarták s felkínálkoztak, hogy bevezetnek a titkok s talányok tömkelegébe ; az Ariadne-fonalakból gombolyag- számra van, de a titok továbbra is titok s a tömkelegből ki nem jutunk. Mi nem gondolkozunk ennyi lemondással. Hívei vagyunk annak a reális-ideális ismeretelméletnek, mely az érzéklésből indul ki, de az értelemnek mint külön- álló energiának sajátlagos felléptével ugyanabból az érzék- lésből értelmi adatokat emel ki s ideális tartalmat a reális valóságból. Biz adatokat, ez értékeket más tehetségek, pl. az érzékszervek, meg nem közelítik ; de az érzelem ezek felett áll s bír valamit, amit azok nem ! Ez az ideális érték van az ismeretben ; az érzéklés nyújtja a valót s a felsőbb energia kihüvelyezi belőle az ideális tartalmat. Ez az ideális tartalom nem szubjektív valami, aminek csak formális értelme s értéke volna, amit az egyik így, a másik úgy fog fel s határoz meg, hanem az ideális tartalom objektív értékű, melyet mindenkinek kiemelnie kellene, aki az igazság felismerésére törekszik. Ha az ideáknak csak fór- mális értékük volna, akkor a vallás, jog, erkölcs is csak formák volnának, melyeket a változó felfogás egyre más és más tartalommal töltene ki. Látjuk ugyan, hogy ilyesmi folyton történik s ép ezeknek a fogalmaknak körei tüntetik fel a variációk színjátékait, de azért le nem mondhatunk
