Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet

ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET.

87

pót, mert volt helyzeti energiájával egyenlő értékű szabad mozgási energiával rendelkezik, mely munkában keres kompenzálást, vagyis az ingát az ellenkező irányban kiló- dítja, míg a végzett munka el nem fogyasztotta. De akkor már megint visszanyerte eredeti helyzeti energiáját, és a folyamat ugyanazon fázisokkal fordított irányban újra meg- indúl. Az inga tehát mozgásokat, folyamatokat végez az egyensúlyi állapot körül, melyeknek mindegyike az előző- vei egyenlő értékű és fázisú, de ellenkező irányú. Ezek az ú. n. megfordítható folyamatok. A tisztán mechanikai folya- matok mind ilyenek.1

Valósággal azonban nem lehet szerkeszteni ingát, mely- nek minden kilengése az előzővel pontosan egyenlő ; hanem a kilengések folyton kisebbednek és végre megszűnnek. Mert eredeti energiája kénytelen munkájának egy részét a súrlódás és ellenállás leküzdésére fordítani. E munkája jobbára hővé alakul át, következésképpen a kilengések szá- mára fönnmaradó energia folyton csökken.

Ez a megfontolás megint kiterjeszthető az összes folya- matokra: Minden mechanikai folyamatnál a mechanikai energiának egy része hőbe megy át ; a hő pedig az inten- zitás-külömbségek kiegyenlítésére törekszik, magasabb fokú testekről alacsonyabb fokuakra árad át. Vegyük hozzá, hogy nem lehet a hőintenzitás-külömbségeket mint olyanokat teljesen kompenzálni, vagyis nem lehet magasabb hőfokú testeket a hidegebb környezettől úgy elzárni, hogy semmi se áradjon át rá. Már most a földön végbemenő összes mecha- nikai változásoknál, sőt egyéb energiaváltozásoknál az energiák egy része mindig hőbe megy át, a hő pedig a hide- gebb levegőbe és éterbe oszlik, s így földünkön csakhamar be kellene állnia a teljes intenzitás-egyenlőségnek, ha a nap heve nem gondoskodnék állandóan új szabad ener- giákról.

Ezzel általában meg van jelölve az anyagi történések iránya. Az energiák iparkodnak hőenergiává válni, a hő

1 Chwolson, Lehrb. d. Phys. III. 446, 447.