Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet

pedig egyenletes eloszlásra törekszik.1 S ezzel kezd kibonta- kozni a második alaptétel igazi tartalma. Kimondja, hogy a szervetlen világ alakulásai határozott irányt követnek ; az energia elszéledése, mondjuk eltékozlása ez.

Egyetemesebb s még határozottabb alakot ölt ezen elv Clausius posztulátumában (1850), melyet Carnot munká- latának revíziójánál állított föl.

Ennek értelmében a szervetlen világ folyamatai két csoportba oszthatók : Az első osztályba tartozók nevez- hetők természeteseknek, pozitiveknek ; ilyenek a hő átáram- lása melegebb testről hidegebbre, mechanikai munka átala- kulása hővé, gázok összeömlése. A második osztályba tar- tozók természetellenesek, negatívek ; ilyenek a hő átáram- lása hidegebb testről melegebbre, a hő átalakítása mecha- nikai munkává ; gázkeverékek szétválasztása.

A posztulátum azt mondja : Nem lehet előállítani folya- matok oly kombinációját, hogy a kizárólagos eredmény negatív folyamat legyen. Nem mintha a negatív folyama- tok nem volnának megvalósíthatók ; de valahányszor negatív folyamatot akarunk létesíteni, mindannyiszor legalább egy egyenlő értékű pozitív (ú. n. kompenzáló) folyamatnak is kell végbemenni. Hőből nyerhető mechanikai munka — nega- tív folyamat — ; de csak azon áron, hogy ugyanakkor meg- felelő hőmennyiséget magasabb hőfokról alacsonyabbra szál- lítunk le — kompenzáló pozitív folyamat. Pozitív folyama- toknak ellenben nincs szükségük kompenzáló folyamatokra. Ha a pozitív folyamatokat előrehaladóknak, a negatíveket hátramenőknek mondjuk, Clausius posztulátumának gondo- latát úgy fejezhetjük ki : A természet nem tehet egy lépést sem hátra anélkül, hogy ugyanakkor ugyanakkorát előre is ne tegyen; mivel a természetes folyamatok maguktól történhetnek, általában többet lép előre mint visszafelé, és ezért határozott irányban halad előre — az egész vonalon a legalacsonyabb intenzitások felé.

88 DR. SCHÜTZ ANTAL.

1 Thomson: dissipation of energy. 1852.