Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

MpqnHMHRHN

860

különválnak, ezen a közös területen ez a becsületes lelkű hívő szerző igen szépet alkotott és a kath. szerzők figyelmét is teljes mértékben megérdemli. Kész örömmel emelem ki hite mellett mindazokat a kellemes benyomásokat, melye- két műve elolvasása alatt élveztem. Világos fő párosul nála sokoldalú tudással, kiterjedt olvasottsággal, kivált a tér- mészettudományokban való meglepő jártassággal, melyet kedvesen fűszerez a számos tapasztalat és megfigyelés, melyet a nagy természet körében maga az iró szerzett és apológiái célzattal kizsákmányol. Elégtétellel láttam, hogy művénél nemcsak használta, de tisztelettel említi is a kath. apologétáink műveit. Nagyon méltányoltam, hogy a szerző, ahol csak lehetett, felhasználta az alkalmat, hogy a dolgot édes hazánk viszonyaiból merített példákkal, vagy magyar írók kedvező vagy kedvezőtlen állásfoglalásaival világítsa meg. Előadása egyszerűen nemes, minden fölösleges cikornya nélkül való ; amellett érti a művészetet, hogy olvasóját mindvégig eleven érintkezésben tartsa magával és a tárgy- gyal. Szóval nagyban és egészben osztatlan elismeréssel adózom a műnek. És ha a hálás olvasó benyomásainak leírása után néhány kritikai megjegyzést teszek, ezekkel csak kötelességemet teljesítem és az olvasó maga is látni fogja, hogy ezek a megjegyzések részben egészen alárendelt pontokra vonatkoznak, részben oly kérdéseket érintenek, ahol nemcsak a szerző urat találjuk magunkkal szemben, hanem az ő hitsorsosainak egész theologiáját.

Néhány történeti hibát kell helyreigazítanom. Quadratus apologétát a mai kutatás nem tartja azonosnak az athenei püspökkel (7. L). Justinusnak két apológiája nem csak tőre- dékekben maradt reánk (8. 1.). Celsus művének idejéül Kein 178-at állapította meg ; Hadrianus alatt semmi esetre sem készült (8. 1.). Tévedés azt állítani, hogy Szent Tamás sokra méltatta a lénytani érvet (25. 1.) ; mert ő a Summa 1. Gen. lib. I. 10. fejezetében elmondja ugyan ezen érv egyes fogalmazásait, de a 11. fejezetében kimutatja, hogy mind- annyi hibás. (Mellesleg megjegyzem, hogy a szerző a 27. 1. jegyzetében hibásan magyarázza Szent Tamásnak egy