Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

848 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

Sikerült részek e kötetben a már említett Jézus- életrajzon kívül az üldözések története (113—144. 1.) a közbe- szőtt számos életrajzzal, a keresztény vértanuság méltatása, a szentségekről szóló rész (153—166. 1.), a katakombák rajza, Aranyszáju szent János és Szent Ágoston jellemzése.

Néhány kisebb kifogásunk volna ugyan, így pl. hogy Josephus Flaviusnak kelleténél nagyobb súlyt és hitelt kölcsö- nöz ; statisztikai adatai túlzottak, a római birodalom lakossá- gát túlmagasan taksálja, Palesztinát nyolc millió ember (14. 1.) sohasem lakta ; II. Endre hadjárata (85. 1.) nem 1218-ban, hanem egy évvel előbb volt ; a pelagianizmus, ha követőinek száma nem is volt oly tekintélyes, mint pl. az arianizmusé, már kihatása miatt se sorozható a »kisebb« eretnekségek (256. 1.) közé.

A II. kötet Nagy Károly uralkodásával kezdődik. S itt mindjárt ki kell emelni azt a találó és szép jellemzést, melyet szerző e nagy világtörténelmi alak tervéről, állam- eszméjéről nyújt. Ha nem is írom alá szerző véleményét (101. 1.), hogy »Nagy Károly az életbe is átvitte a két kard elméletét«, mivel ez a valóságban csak századok múlva érvényesült, a respublica christiana eszményi tervének rajza egyik legsikerültebb része a műnek. Ebben az egész kötetben látszik a szerző törekvése, hogy a keresztény középkor becsű- letét meg akarja védeni a sok előítélet és mese nyomán kialakult fonák felfogással szemben. S hogy e törekvésében sem téveszti szem elől az igazságnak tartozó tiszteletet, annak bizonyítéka az az őszinteség, amellyel az egyház történetének gyászos korszakait, pl. a X. század eseményeit (58—65. 1.) feltárja. Ha e helyeken sötét színekkel találkozunk, az a szerző objektivitását dicséri, mely nem engedi, hogy a tör- téneti igazságot az apologetikus célnak alárendelje.

A II. korszakban lép a történelem színpadára a magyar kereszténység s ennek változatos eseményeit a mű a többi keresztény nemzet történeténél még behatóbban tár- gyalja. Még önálló magyar egyháztörténelem se tárgyalja az Árpád- és vegyes-házbeli királyok korát oly behatóan s tegyük mindjárt hozzá, oly alaposan, mint Chobot. A pápai