Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
82 DR. SCHÜTZ ANTAL. energiája. A homogén parányok (atomok és molekulák) között ugyanis oly erők látszanak működni, melyek e pará- nyokat hol egymástól eltávolítani, hol egymáshoz közeli- teni törekszenek. Ide tartozik az az energia, mely a rugal- másság ismert jelenségénél lép föl, továbbá az, mely a halmaz- állapot változásánál nyilatkozik meg föltűnően. — 3. A kémiai energia ; ezzel rendelkeznek oly rendszerek, melyeknek parányai vegyi egyesülésre törekszenek. Ide tartozik a robbanó anyagok (puskapor) energiája is. (A kémiai energia, különösen az oxidáció = égés a hő és villamosság közvetíté- sével a technikai munkaszolgáltatás főforrása, s a jövő technikai fejlődés igényei érdekében a közel jövőnek egyik főfeladata annak módját találni, mikép nyerhető mechanikai munka a kémiai energiából közvetlenül, anélkül, hogy előbb hővé vagy villamossággá kellene változtatni.1) — 4. Az elektrosztatikai energia, milyennel pl. a leideni palack gyiij- tője rendelkezik. A jelenlegi szaktudományos fölfogás szerint ez az éter deformációjából származik (az anyag deformá- ciójából is származliatik helyzeti energia, pl. a rugalmassági energia). — 5. A mágneses energia, mely azonban valószínű- leg azonos az elektromos áram energiájával.2 Ezen osztályozásban érvényesül egy hipotetikus elem, nevezetesen az első osztálynál■; az t. i., hogy a hő, sugárzás és elektromágneses áram mozgási állapot. Ezen elem nincs végleg igazolva. Ez azonban nem vet homályt az energetika első alapelvére. Mert bárminek is tekintjük pl. a hőt, elektro- mosságot, bizonyos az, hogy energiát képviselnek. S éppen ez a szempont teszi annyira értékessé a kutató szaktudo- mány szemében az energetikai fölfogást : Ha egy természeti jelenségnek mivoltáról nem is sikerül helyes fogalmat, sőt még elfogadható föltevést sem alkotnia, mihelyt egyszer energiának mutatta ki, tudja róla, hogy összes alakulásai az energiatételeket uralják. A változások közepeit a kezdő- és végponton az energiáknak mindig egyenlőknek kell len1 L. Ostwald, Naturphil. 19053. 235. a A fölsoroltakra nézve 1. Chwolson, Lehrb. d. Phys. I. 120—127.
