Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. 817 alapján tette meg azokat az intézkedéseket, melyeknek leg- jellemzőbbjei a pécsváradi apátság alapító oklevelében fog- laltatnak, akkor ő ad hoc volt pápai követ; ha pedig egyszer- smindenkorra nyerte ezt a felhatalmazást, akkor egyszer- smindenkorra tette meg követévé a pápa. Ha csak ad hoc pápai követ volt is szent István, akkor is nagyjelentőségű tény ez ; mert ez esetben is áll az, hogy itt világi ember kapott olyan egyházi jogosítványokat, minőket még egyházi férfi sem bírhat saját jogán a pápán kívül; mert jogot kapott, hogy az egyetemes egyházjogtól eltérő bizonyos rendelkezéseket tehessen. Ezt annál inkább kell hangsúlyoz- nunk, mert azoknak érvei, kik szent István apostoli követ- ségét tagadják, olyan természetűek, hogy helyességük esetén szent Istvánnak ad hoc nyert pápai megbízatását is kizár- nák, vagyis még a pécsváradi apátság alapító oklevelének tartalmára is rásütnék a valótlanság bélyegét. Vegyük azonban még közelebbről szemügyre a pécs- váradi apátság alapító levelében foglalt rendelkezéseket. Miért szent István mondja ki azt, hogy a pécsváradi apát csak az esztergomi érsek zsinatján tartozik megjelenni ; hogy a pécsváradi apát bármely püspöktől kérheti megerő- sítését és megáldatását; hogy szerzetesei bármelyik püspöktől fölvehetik az egyházi rendeket ; hogy az apát bármelyik püspöktől kérheti a krizmát és a betegek olaját; hogy püspöki jelvényeket használhat ; hogy a pécsváradi monostor népei kizárólag az apát és az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartoznak ? Miért nem a pápa maga mondja ezt ki bullá- bán ? Mi értelme volt annak, hogy ezeket a tisztán egyházi természetű s az államot egyáltalán nem érdeklő kiváltságo- kát a magyar király útján adatja meg a pécsváradi apát- ságnak ? Azt hisszük, hogy nem csalódunk ez oklevél magya- rázatában, ha azt állítjuk, hogy mindez azért történt, mert a magyar király egyszersmind őrévé, tétetett e rendelkezések megtartásának. Ha a pápa bullában mondta volna ki e ren- delkezéseket, mint eredeti jogon ő hozzá tartozókat, akkor e rendelkezések csak az ő ótalma alatt állottak volna ; a magyar király legfölebb az egyház fölkérésére, avagy az Hittudományi Folyóirat. 1908. 52
