Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
818 DR. NOTTER ANTAL. egyház hallgatólagos vagy vélelmezett fölhatalmazása alap- ján a katholikus uralkodót megillető egyházvédői (advocatia ecclesiae) tisztségében, inkább vallásas buzgalomból, mint igazi kötelességből gondoskodott volna arról, hogy az oklevél rendelkezései végrehajtassanak és a püspökök azokat elismer- jék. Holott azáltal, hogy ő maga tette meg ezeket az egyházi természetű rendelkezéseket, valósággal ótalmába vette azokat. Felfogásunkat igazolja az oklevélben foglalt szentesítés is, mely szerint büntetéssel fenyegeti azokat, — akár világiak, akár papok — akik ez oklevél rendelkezései ellen cselekednek. Szent István tehát nemcsak bizonyos egyházi termé- szetű olyan rendelkezéseket tett, melyek megtételéhez akár egyszersmindenkorra szóló, akár ad hoc megadott pápai felhatalmazás szükséges ; hanem feladata volt állandóan őrködni e rendelkezések megtartása fölött is. Ámde, amint egyházi természetűek voltak tárgyuknál és tartalmuknál fogva e rendelkezések, szintúgy egyházi természetű volt ugyanez okból a megtartásuk fölött való őrködés is. Aminő széleskörű egyházi hatalmat mutatnak az alapító oklevél- ben foglalt rendelkezések, ugyanoly széleskörű egyházi hata- lom volt az ezek megtartása fölött való őrködés is, melyet papok, sőt püspökök ellen is érvényesített a magyar király, midőn az alapító oklevélben föntartotta magának azt a jogot, hogy még a papokat is megbüntethesse, ha e rendelkezéseket megszegik ; tehát egyházi személyek fölött egyházi ügyek- ben bíráskodást vett igénybe. A pécsváradi alapító-oklevél tartalma fölött való állandó őrködés alapján a magyar király- nak állandó egyházi természetű jogköre volt, amely jogköre nemcsak több mint állami felségjog, de több mint a közép- kori katholikus fejedelmek által gyakorolt egyházvédőség is. Azt hisszük, senki sem vádolhat azzal, hogy a pécsváradi alapító oklevélből egy nem létező tartalmat sajtolunk ki : mert amiket kifejtettünk, részint világosan benne vannak ez oklevél rendelkezései közt, részint ezeknek szükségszerű folyományai. Még az esetben is tehát, ha azt vitatjuk, hogy az a pápai felhatalmazás, melyre szent István valódi oklevelei
