Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. «15 Azonis Episcopi«, vagyis a pápa beleegyezésével és a pápai követ jelenlétében alkalmazza. Azonban ebből nem tűnik ki, vájjon a pápai engedély alatt a pápának előzetes általa- nos felhatalmazását, mellyel szent Istvánt apostoli követté tette, vagy pedig egy külön pápai engedélyt kell-e érteni. Mint látni fogjuk, azok, kik kétségbevonják vagy tagadják szent István apostoli követségét, a pápai fölhatalmazást ad hoc adottnak tartják és érvül használják szent István apostoli követsége ellen. Ez okból a pécsi püspökség alapító oklevelére nem hivatkozunk mint önálló bizonyítékra. A pécsváradi apátság alapító oklevelében 1 szent István hasonlókép kijelenti, hogy ezt a monostort »consensu et confirmatione auctoritatis Apostolicae« alapítja. Ugyancsak »ex consensu et confirmatione auctoritatis apostolicae« a neve- zett monostornak a tizedjogot is adományozza. Továbbá »eadem etiam auctoritate Apostolica mediante« rendeli el, hogy a szóbanforgó monostor apátja »generali tantum et solenni duntaxat Synodo Strigoniensis Archiepiscopi interessé teneatur«, ami azt jelenti, hogy a pécsváradi apátot exem- tussá teszi a püspöki joghatósággal szemben és közvetlenül az esztergomi érsek joghatóságának rendeli alá ; hozzátevén, hogy a nevezett apát akár az érsektől, akár bármelyik püspöktől kérheti megerősítését és megáldatását ; szerzetesei pedig hasonlókép akár az érsektől, akár bármelyik püspök- tői vehetik fel az egyházi rendeket ; hogy a pécsváradi apát a püspökök módjára süveggel, sarukkal és gyűrűvel jelen- hetik meg és tarthatja az istentiszteletet; a krizmát és a betegek olaját bármely érsek vagy püspök tartozzék ezen monostornak adni ; a monostorhoz tartozó népek kizárólag az apát és az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tar- toznak. Végül ebben az oklevélben is benne van a szente- sités, mely büntetést szab azokra az egyháziakra vagy vilá- giakra, kik ez oklevél rendelkezéseit megsértik. A pécsváradi 1 Ezt az oklevelet megtámadta Horváth Mihály, Knauz, Szabó Károly. Üjabban azonban hitelesnek ismerik el. Történetét lásd Bajner, A püspöki székek betöltésének tört. I. 419.
