Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. 797 ·sál lehetnek. Ezért mondották mindig Magyarországon, hogy a magyar király főkegyúri joga »libertas regni«, vagyis a magyar állam szabadságának egy biztosítéka s a magyar alkotmánynak egy sánca. Ez okból nemcsak az egyház- jogászok, hanem a magyar közjog művelői is foglalkoznak vele. A példát erre Werbőczy adta, kinek Hármaskönyvében az I. rész 11. címe szól a királyi főkegyúri jogról, ennek természetéről és eredetéről. A királyi főkegyúri jog egyházpolitikai szempontból nagyfontosságú intézmény, mivel elhárítja az egyház és az állam közt való összeütközéseket. A katholikus egyház ama tana szerint, melyet az egyház és az állam közt való viszony- ról vall, elvileg ugyan nem fordulhat elő valóságos össze- ütközés egyház és állam közt. Mert e tan szerint az egyház és az állam külön-külön a maguk hatáskörében függetlenek ; ezenkívül pedig az állam indirecte alá van vetve az egyház- nak mint felsőbbrendű társaságnak. Ha az állam is így fogja föl az egyházhoz való viszonyát, akkor összeütközések közte és az egyház közt nem támadhatnak elvi alapon, hanem csak félreértésből vagy az emberek gyarlóságából, t. i. úgy. hogy akár az egyház közegei, akár az állam közegei túl- lépnek hatáskörükön s visszaélnek hatalmukkal. Hogy azon- bán az egyház és az állam közt az ilyen esetlegesen s nem a dolgok természetéből folyó összeütközés lehetősége is csökken- tessék, arra jó eszköz az, ha az állam az egyháznak az állami téren enged kiváltságokat s viszont az egyház az államnak egyházi téren enged kiváltságokat.1 Ilyen kiváltság pedig, melyet az egyház adott, a magyar király főkegyúri joga. E fontos jogra vonatkozólag számos kérdés merült fel. Mindenekelőtt vita tárgyává tették azt, vájjon a magyar királyi főkegyúri jog egyházi természetű-e, vagy a magyar király felségjogaihoz tartozik. Továbbá : mi az eredete és jogalapja, mi a terjedelme ? Vájjon e jogot gyakorolni a magyar király egymaga van-e hivatva és jogosítva, vagy 1 Lásd Camgnis, Institut, jur. publ. eccles. Vol. I., cap. 6. art. 2.
