Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
78 DE. SCHÜTZ ANTAL. munkát szolgáltatta, de ez az energia nem veszett el ; a munka a maga részéről ismét energiát létesített valahol, és az előbbi energia, a munkának forrása, és utóbbi, a munka eredménye, pontosan egyenlő két mennyiség. Következik ebből: a munka az energiának mértéke. Akkora energiája van egy rendszernek, amekkora munkát képes végezni. (Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy nem sikerül sohasem egy rendszernek összes energiáját munkába váltani, s ezért nem mérhető meg sohasem egy rendszer abszolút energiatartalma.) Mivel a munka mértékét a mecha- nikai munka, vagyis az erő és út szorzata szolgáltatja, a szaktudomány az energiák mechanikai egyenértékéről beszél, s ezzel azt akarja mondani — sem többet, sem kevesebbet, — hogy bizonyos energiamennyiséggel alkalmas módon meg- határozott mennyiségű mechanikai munkát lehet végez- tetni, illetve bizonyos munkamennyiség megfelelő mennyi- ségű energiát létesít ; egyik a másikkal mérhető. S ez a szempont döntő a természeti jelenségek energe- tikai tárgyalására nézve. Mert hiszen hogy a mechanikai munka és pl. a hő között valami összefüggés van, azt már D. Bernoulli s mások is sejtették ; Rumford gróf és H. Davy kísérletei után pedig bizonyossá vált.1 De az energiának mint önállóan értékesíthető exakt természettudományos fogalomnak bevezetése és vele a természeti jelenségek energetikai tárgyalása csak akkor vált lehetővé, midőn a XIX. sz. derekán R. Mayer, Joule, Helmholz kimondották és kimutatták a hőnek mechanikai egyenértékét (egy nagy kalória = kb. 426 méterkilogram). Ezzel az energia fogalma mennyiségtanilag meghatározott tartalmat nyert, melyet kifejez az energia megmaradásának elve. Nem egyéb ez, mint az energiák mechanikai egyen- értékének kijelentése tétel alakjában. Értelme tehát ez : ha bárhol történik mechanikai munka, az megfelelő energia- mennyiség rovására megy végbe ; de viszont maga ugyan1 Helm, Die Energetik nach ihrer geschichtlichen Entwickelung 1898. 8.
