Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme

A HIT TITKA) ÉS AZ EMBEKI ELME.

783

30. Ami szent hitünk egy másik nagy titkát, a meg- testesülést illeti, az elme azt sem érheti fel teljesen. Krisztus kettős születése megfoghatatlan.1 A megváltás nagy művét tudja, de nem érti át, szent félelemmel imádja, kíváncsian nem feszegeti.2 Ezen titkot illetőleg az elme annyiban hatol annak mélyébe, hogy a megtestesülés és a kereszthalál alkalmatosságát a bukott emberi nem megváltására be- bizonyítja. Isten más módon is segíthetett volna az embe- riségen, de ez volt a legalkalmatosabb mód reá.3 Az Ige megtestesülése a legbathatósabb orvosság a bűnös ember meggyógyítására, azért van a legbölcsebben elrendelve.1־

31. Van még egy másik mélységes titok a kinyila tkoz- tatásban ; a kegyelem, a praedestinatio nagy titka. Sz. Ágoston mindig azt hangoztatja, hogy ez mély titok, az ember ne ítéljen, mert téved. A földön nem értjük meg, majd az égben, ahol Istent színről-színre látni fogjuk.5

0

1 Sermo, 196. cap. I. (Migne, XXXVIII. col. 1019.) — sermo, 194. cap. III. (Migne, XXXVIII. col. 1016.) — sermo, 192. cap. I. (Migne, XXXVIII. col. 1012.) — sermo, 184. cap. 1. (Migne, XXXVIII. col. 995.)

2 Sermo, 165. cap. VII. (Migne, XXXVIII. col. 907.)

3 ». . . asseramus bonum et congruum divinae dignitati: verum etiam ut ostendamus non alium modum possibilem Deo defuisse, cupis potestati cuncta aequaliter subjacent ; sed sanandae nostrae miseriae convenientiorem modum alium non fuisse, nec esse oportuisse.« De Trinitate, lib. XIII. cap. X. (Migne, XLII. coi. 1024.)

4 ». . . ista curatio peccatores sanandos reficiendosque suscepit. Et quemadmodum medici cum alligant vulnera, non incomposite sed apte id faciunt, ut vinculi utilitatem quaedam pulchritudo etiam consequatur: sic medicina Sapientiae per hominis susceptionem nostris est accomodata vulneribus ; de quibusdam contrariis curans, et de quibusdam similibus.« De doctr. Christ, lib. I. cap. XIV. (Migne, XXXIV. coi. 24.) V. Ö. de agone christiano, cap. XI. (Migne, XL. col. 297.)

5 »Et cum perfecta fide tenuerimus nullam apud eum esse iniquitatem : et si illam modo non videmus, id est aequalitatem quae est apud ipsum: finiatur via et veniamus ad patriam, non potest videri tempore fidei, videbitur tempore speciei. Ibi aequitatem Dei videbis, ibi sine codice in Verbo legis.« Sermo, 27. cap. V. (Migne, XXXVIII. coi. 181.)