Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme

784

PALUSCSÁK PÁL.

Isten útjai kifürkészhetetlenek, erről feledkeznek meg az emberek, ne akarják tehát azokat igazságtalanságról vádolni.1 Az ember ismerje be elméjének korlátoltságát, ne akarjon Isten titkos rendeletéibe behatolni, félelemmel imádja azokat.‘-' Higyjük el, ha nem is értjük fel, mert Isten mindent bölcse- ségben rendezett el a nagy világban.3

32. Ezek után biztosan felállíthatjuk sz. Ágostonnak alapgondolatait a hit tartalma megismerését illetőleg. A hit- igazságokat mi a kinyilatkoztatás útján ismerjük meg. Az elme azokat be nem bizonyíthatja, fel nem értheti. A mi ismeretünk ezen igazságokról és magáról Istenről azért tökéletlen, mert a Szentírás emberi fogalmakban, a látható világból vett képekben nyújtja nekünk azokat. Mi meg- világíthatjuk ugyan hasonlatokkal a titkokat, de ezen megvilágítással még korántsem hatoltunk azok mélyébe. A hit titkait az elme itt a földön sohasem éri fel.

, A hit azért mindig az első, elménk alázza meg magát, csakis így juthat a titkok megértésére. Mi a hit titkait' «Haec enim inscrutabilia judicia et investigabiles vias perversi homines non cogitantes, et proclives ad reprehendendum, non idonei ad intelligendum . . .« de gratia et libero arbitrio. Cap. XXII. (Migne, XLIV. coi. 910.)

2 »Disputare vis mecum ? Imo mirare mecum ex exclama mecum... Ambo expavescamus . . . Ambo in pavore concordemus, ne in errore pereamus.« Sermo, 26. n. 13. (Migne, XXXVIII. coi. 177.) — >>T11 ratiocinare ego mirer, tu disputa ego credam ; altitudinem video ad profundum non pervenio.« Sermo, 27. cap. VII. (Migne, XXXVIII. coi. 182.) Ugyanezen beszédben még így szól : »Si inscrutabilia scru- tari venisti, et investigabilia investigare venisti : crede jam peristi. Tale est velle scrutare inscrutabilia et investigabilia investigare: quale est velle invisibilia videre et ineffabilia fari.« U. o. cap. VII. V. Ö. sermo, 26. c. 12. (Migne, XXXVIII. coi. 177.)

3 De divers, quaest. ad Simplicianum, lib. I. n. 22. (Migne, XL. col. 128.) V. ö. Enchiridion, cap. 99. (Migne, XL. col. 278.) — »Numquid enim est iniquitas apud Deum ? Absit : sed investigabiles sunt viae ipsius. Itaque misericordiam ejus in his qui liberantur, et veritatem in his qui puniuntur sine dubitatione credamus : neque inscrutabilia scrutari aut investigabilia vestigare conemur.« De dono perseverantiae, cap. XI. (Migne, XLV. coi. 1007.)