Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme

A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME.

781

28. Azonkívül, mivel a mi fogalmaink Istenről igen is tökéletlenek, azért a mi magyarázataink a hitigazságokról szintén tökéletlenek, csak gyönge hasonlatok. Azért mondja sz. Pál apostol — írja sz. Ágoston — hogy mi mostan csak »per speculum et in aenigmate« látjuk az igazságot. Vagyis hasonlatok alatt, amelyek alkalmasak arra, hogy Istent valamiképen felfoghassuk, de teljes ismeretére nem vezetnek.1 »Nam utiqui — mondja másutt — quidquid de creatore sciri potest minus est ipso creatore . . . quis est, qui eum sicut intelligendus est capiat ? Quis est cujus acies ad eum mentis accedat ? «2

29. így a Szentháromság előttünk titok marad, az elme fel nem érheti. Hogy Istenben három személy van, azt csakis a kinyilatkoztatásból tudjuk.3 A magyarázatok pedig, amelyeket a titok megvilágítására és megérthetésére fel- hozunk, igen is tökéletlenek.4 A »Verbum« természetét, lényegét mi nem érthetjük meg. Csak hasonlatokkal élünk, hogy egyrészt az eretnekek ellenvetéseit visszaverjük,

negata . . .<* In Psalm. 26. enarr. II. n. 8. (Migne, XXXVI. col. 203.) — »Et quidquid tibi cum ista cogitas corporeae similitudinis occurrerit abige, abnue, respue, abjice, fuga.« Epist. 120. cap. 3. (Migne, XXXIII. coi. 458.) V. Ö. sermo 120. n. 2. (Migne, XXXVIII. coi. 676.)

1 »Proinde quantum mihi videtur, sicut nomine speculi ima- ginem voluit intelligi, ita nomine aenigmatis quamvis similitudinem, tamen obscuram, et ad perspiciendam difficilem. Cum igitur speculi et aenigmatis nomine quaecumque similitudines ab Apostolo signi- ficatae intelligi possunt, quae accomodatae sunt ad intelligendum Deum, eo modo quo potest . . .« De Trinitate, lib. XV. cap. IX. (Migne, XLII. coi. 1069.)

2 In Joan. tr. 97. n. 1. (Migne, XXXV. coi. 1877.)

3 »Quis est, qui eum Trinitatem esse scisset, nisi ipse sic in- notescere voluisset.« In Joan. tr. 97. n. 1. (Migne, XXXV. coi. 1877.)

4 »Nec ideo putanda sunt haec tria« (t. i. memoria, intellectus és voluntas, amelyekkel sz. Ágoston a processziókat magyarázza). Tri- nitati sic comparata ui omni ex parte conveniant ; cui enim similitu- dini in disputando tanta convenientia conceditur, ut ei rei cui ad- hibenda est ex omni parte coaptetur ? vel quando ex creatura ad Creatorem aliquid simile assumitur.« Epist. 169. cap. II. n. 6. (Migne, XXXIII. coi. 745.) V. ö. de Trinitate, lib. XIII. cap. XX. n. 26. (Migne, XLII. coi. 1035.)