Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Balits Antal: Válasz a »Még egyszer az égfölötti vizekről« cimű cikkre
752 DR. BALMS ANTAL. ben midőn Lesétre a ־טק = füstöl igéből a '^'p. fő- névre nézve a »felhő« jelentményt származtatja le, phanta- siájának szárnyait nagyon is megeresztette, minthogy füstölés és felhő között semmi analogia nincs, de igenis van füstölés és gőz, párázat meg köd között ; miértis midőn gőz, párázat vagy köd emelkedik fel a hegyekből, azt mondjuk : a hegyek füstölögnek. De Hellebronth a »felhő« szóval még egy másik szarvas- liibát is elkövetett. Ö ugyanis a »felhő« szónak, melyet Lesétre csupán etymologia útján, de még így is csak merész phantasia segélyével vezetett le, oly jelentőséget tulajdo- nított, hogy azt saját állításának bizonyítására érvül is felhozni jónak látta. Pedig valamely szónak az a jelentménye, melyet valaki csupán etymologia útján származtat le, legyen bár az a leszármaztatás egyébként még oly tetszetős is, sohasem bizonyos, lehet nagyon téves is ; miért is azt vala- mely állítás bizonyítására érvül felhozni nem szabad. Ha például valamely idegennyelvű egyén a »házasember« szónak jelentményét etymologice akarná meghatározni, okvetetlenül azon nézetre jutna, hogy a házasember olyan ember, akinek háza van. De hát igaza volna-e ? S ha az a házasember, kinek pedig semmi ingatlana nincs, annak az idegennek adósa volna, de fizetni nem tudna, az az idegen megfenyegethetné-e őt azzal, hogy majd, ha kellő időben nem fizet, a házát eladja ? Úgy hiszem, az adós ettől a fényé- getéstól meg nem ijedne. Hogy valamely szónak valójában minő jelent.mény felel meg, azt egyedül a nyelvszokás álla- píthatja meg, és csakis az ily módon megállapított jelent- ményt lehet és szabad bizonyító erővel bíró érvül felhasználni. Előbbi cikkemben mellékesen megjegyeztem azt is, hogy Hellebronth a 148. zsolt. 8. versében a héber שא szót helytelenül fordítja »villám«-mal, minthogy ez a héber szó nem villámot, hanem tüzet jelent. Fordításának helytelen- ségét kimutattam azon saját helyes megjegyzéséből, hogy a zsoltáros a 7—12. versekben a földet hívja fel az Isten dicséretére. Már pedig a földön tűz ugyan mindenféle alak- bán van elég, de a villámok hazája nem a földön, hanem
