Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről

AZ OKBÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVBŐL.

707

tották, miáltal ismereteink szilárdságát tönkretették s körét rendeltetésével ellenkezőleg megszorították.

Az újkor e kiváló elméi és követőik ugyan nagy gondot fordítottak s szinte egész emberélet munkáját szentelték az okság kérdésének megoldására, de mert kiindulási pontjuk nem volt az igazi, téves eredményekre jutottak. Ezek az eredmények nyilván ellenkeznek úgy a régi kor legnagyobb elméinek ránk hagyományozott tanaival, mint az emberek közmeggyőződésével ; mivel mégis a szerzőik által felállított téves előzményekhez nagyrészt következetesek, alkalmasak arra, hogy a vigyázatlant megvesztegessék.

A Hume- és a Kant-féle téves tanokban az okról, névleg és kivált a cselekvő okról, valamint az oksági elvről hely- télén felfogásokkal találkozunk ; ezekkel szemben mindenek- előtt tisztáznunk kell az ok fogalmát s az okság elvének mibenlétét. Erre mint alapra épülnek azután az okságot illető többi igazságok : az ok s névleg a cselekvő ok fogai- mának eredetéről, valamint az oksági elv keletkezéséről, elemző vagy összetevő voltáról s érvényességéről és érvényes- ségi köréről.

Ezúttal az ok s kivált a cselekvő ok fogalmát és az okság elvének értelmét kívánom megállapítani.

í. Az ok fogalma.

Nem könnyű az oknak általános fogalmát megjelölni és közös meghatározását adni, mert az okok különbözők, s midőn egy szót alkalmazunk mindannyira, szóhasználatunk nem egyjelentésű (univocum), hanem hasonlatos (analogi- cum). Aristoteles nem is igyekszik az okról közös meghatá- rozást adni, hanem elsorolja és megvilágítja az ok különböző fajait. így többi közt és legtüzetesebben a Metaphys. V. könyvének 1. és 2. fejezetében.

Az ok általános fogalmának jelölésére felváltva hasz- nálja ezt a két kifejezést: αρχή (principium, kezdet, elv) és altta (így is: αίτιον) (causa, ok), mégis két különb- séggel. Először az αρχή szó által az ok elsőbbségét az

45*