Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről

706

DB. KISS JAnOS.

vagy πρώτη φιλοσοφία-ja, vagyis a metafizika pedig az első elveket és okokat keresi. »Oportet etiam primorum principiorum et causarum eam speculativam esse.«1 De ez nem is lehet másként, mert ami csak a világon van, vagy ok, vagy okozat, mint aquinói sz. Tamás mondja : »Quid- quid est in rebus, oportet quod causa vel causatum sit ; alioquin ad alia ordinem non haberent.«2 És mi által lesz a πρώτη φιλοσοφία ίλωλογική-νέ, mint szintén Aris- toteles nevezi, ha nem azzal, hogy az ész az okok lánco- lata útján az első és mindeneknek elég ok, a végtelenül tökéletes istenség ismeretére eljut ? Azt is mondja ugyan a stagirita bölcselő, hogy a bölcseletben mindig az a kérdés, hogy mi a lény s mi az állag : »tam olim, quam nunc et semper quaeritur, semperque dubitatur, quidnam ipsum ens sit, hoc est quaenam substantia« 3 ; ámde az állag is ok s magát az állagot is az okság elvének alkalmazásával ismerjük meg. Nem is csupán a cselekvő ok, hanem minden ok megismeré- sének szükségességét hangoztatják a bölcsek és hangoz- tatom én is : a cselekvő, anyagi, alaki, cél-ok, előkép és ismereti elv szükségességét egyaránt.

Okság nélkül a gyakorlati és a tudományos ismeretekben el nem igazodhatunk s bármily ismeretünk csak akkor lehet bizonyos és akkor tárgyilagos, ha világos az okság fogalma és tárgyilagos az okságnak elve.

Azért a bölcselők mindig nagy gondot fordítottak az okság fogalmának meghatározására, az okság különböző valósulásának megállapítására s az okság elvének meg- alapozására. De kiváltképen nagy figyelmet kell minderre fordítanunk, amióta Hume Dávid és Kant Immánuel az okságról előttük csaknem általában ápolt felfogás helyes- sége iránt kétségeket támasztottak s annak helyébe új tanokat állítottak. Az okok egyik faja : a cselekvő ok és okozata közt levő viszonyt szegényesen fogták fel, az oksági elv értékét alanyivá törpítették s az érzéki világra szőri1 Metaphys. I. c. 2.

2 Summa contra Gent. 1. 3. c. 107. Adhuc.

3 Metaphys. VII. c. 2.