Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Hanauer Á. István: A magyar polgári törvénykönyv tervezete és a keresztény erkölcstan

€72

DR. HANAUER A. ISTVÁN.

félig nem, hanem hogy teljesen érvénytelen úgy a bíró, mint a lelkiismeret fóruma előtt. Ezt a természetes értelmet mindaddig fenn kell tartanunk, míg valamely kényszerítő ok nem késztet, hogy ettől eltérjünk. Ilyen kényszerítő ok pedig csakis az összeütközés a természetjoggal lehet.

Lehmkuhlnak főérve ebben a kérdésben az, hogy a törvényhozók nem állnak a természetjog alapján, a lelkiisme- réti kötelezettséggel nem sokat törődnek, törvényükkel sem akarnak lelkiismereti kötelezettséget megállapítani.1 Ez az érv semmit sem bizonyít, mert ha valami következnék belőle, azt kellene mondani, hogy az ilyen törvényhozók törvényei egy- általán nem köteleznek lelkiismeretben.

Világosan olvassuk az indoklásban, hogy a tervezet készítői a szerződés semmisségének oly hatályt tulaj doníta- nak, mely alól a lelkiismeret fórumát sem lehet kivenni. »Indoka annak, hogy a Tervezet alakszabályait a legmesszebb menő sanctióval látja el, az, hogy e nélkül azok az érdekek kellőképen biztosítva nem volnának«.1 2 A tervezet készítői a tervezet sanctióját, a semmisséget, a legmesszebb menő sanctiónak nevezik. Már pedig legmesszebb menő sanetió- nak bizonyára csak azt a sanctiót lehet nevezni, amely a lelkiismeret szavát is szolgálatába fogadja.

Helyes D’Annibale érvelése. Ha oly jogügyletnél, amely létét a tételes jognak köszöni, a tételes törvény valamit érvénytelenítő oknak jelent ki, kétségtelen, hogy az a jog- ügylet teljesen érvénytelen. Mert hiányzik a tételes törvény, ami annak érvényt adna. Az érvénytelenítő okok oly jog- ügyleteknél is lelkiismeretben köteleznek, amelyeket nem a positiv törvény, hanem már a természettörvény állapít meg, ha az érvénytelenítés célja az erkölcsök védelme vagy vészé- delmek, visszaélések megakadályozása. D’Annibale szerint is kétséges, vájjon a lelkiismeret előtt is érvénytelen-e az olyan

1 Anerkennt das B. G. B. kein Naturrecht, dann kann es auch nicht naturrechtlich gütige Akte haben verungiltigen wollen. Denn was man für einen Leichnam hält, an dem verübt kein Vernünftiger mehr einen tätlichen Streich. U. o. 34. 1.

2 Indoklás III. 72. 1.