Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Hanauer Á. István: A magyar polgári törvénykönyv tervezete és a keresztény erkölcstan
A M. FOLG. TÖRV.·KÖNYV TERVEZETE ÉS A KERESZTÉNY ERKÖLCSTAN. 673 jogügylet, amelynél az érvényességhez szükséges alakiságok egyedüli célja a csalások megakadályozása, ha csalás nem történt, de az előírt alakiságok nem tartattak be.1 Az újabb magánjogi törvényhozások a hagyományos erkölcstani felfogástól eltérő felfogást vallanak a kártérítés kérdésében. A hagyományos felfogás a kártérítésnek két jogcímét (radix restitutionis) ismeri : a jogosulatlan gazdagodást (possessio rei alienae, D’Annibalenél res injuste accepta) és az igazságtalan kártételt (injusta damnificatio, D’Annibale- nél injusta rei acceptio), jogásznyelven tiltott cselek- ményt. Csak ebből a két forrásból származhatik kártérítés kötelezettsége a lelkiismeretre : vagy jogosulatlanul van valami az én birtokomban, aminek én tulajdonosa nem vagyok, és akkor ezt annak kell adnom, akit az jogosan megi let; vagy pedig jogosulatlanul megfosztottam valakit attól, ami őt megilleti, és akkor a szándékosan okozott kárt jóvá kell tennem, őt lehetőleg abba az állapotba kell visszahelyeznem, amelyben az általam okozott kár előtt volt. A jogosulatlan gazdagodás esetében a kártérítés mindig köteles, akkor is, ha valaki jóhiszemüleg tart valamit birto- kában, amihez nincsen joga. A károkozás esetében pedig csak az köteles kártérítést adni, aki a kárt tudva és akarva igazságtalanul okozta A tervezet az újabb jogelméleteket követve más esetek- ben is megállapítja a kártérítés kötelezettségét. Két helyen szól a kártérítési kötelezettségről, tiltott cselekmények (II.) és törvényből folyó egyes kötelmek címe (XVI.) alatt. Tiltott cselekmények címe alatt szól a szándékos vagy gondatlanságból eredő kártételről, a törvényből folyó kötél- mek címe alá pedig az alaptalan gazdagodás esetét (1. fej.) foglalja, de itt egyszersmind beszél a véletlenül vagy más- nak vétkességéből eredő kárért (3. fej.) tartozó kártérí- tésről. A véletlenül vagy másnak vétkességéből eredő kár 1 D’Annibale Summula III. n. 211—213. Hittudományi Folyóirat. 1908. 43
