Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Zubriczky Aladár: A »Te Péter vagy« szövegkritikája

512

DR. ZUBRICZKY ALADÁR.

és a szentírási szöveg II. századbeli történetének terméke gyanánt tüntetik fel. Nem tudnék vezető protestáns írót, aki jelenleg mind a három verset Krisztusra vezetné vissza. Valamennyien legalább egy-egy verset, azt t. i., mely az ő dogmafejlődési elméletükbe legkevésbbé illik bele, későbbi toldásnak nyilvánítanak. De e ponton aztán meg is szűnik köztük a consensus theologorum. Még leginkább kegyelmez- nek a 17. versnek.

A protestáns theologiának ez az állásfoglalása elég fontos ahhoz, hogy a katholikus apologéta szemükbe nézzen a fel- hozott bizonyítékoknak és vissza ne riadjon a szövegkritiká- nak fáradságos és kacskaringós utaitól, hogy a szóban forgó verseknek krisztusi authenciáját megvédje. Ha az ilyenféle cikk nem ígérkezik is élvezetes olvasmánynak, kérem olvasóim szíves türelmét a következő fejtegetésekhez.

Mindenekelőtt igazoljuk azt az állításunkat, hogy a modern protestantizmus tényleg szövegkritikai térre helyezte át a vitát.

Schanz már 1888-ban egy sereg írót említ, akik így vélekednek,1 és pedig a következőket : Weisse, Evang. Gesch.

II. 93. köv. ; Volkmar, Die Evangelien 246. ; Jesus Nazarenus 144. köv.; Holtzmann, Bibel-Lexikon IV. 482. ; Wittichen, Leben Jesu, 1903. ; Hase, Gesch. Jesu 246.

A helyzet azóta nem változott, sőt megteremtette ebben az irányban a legnagyobb szélsőséget is. Kalthoff brémai pásztor következetlenséget vet a Ritschl-Harnack-féle tör- téneti iskola szemére, hogy történetinek mondja magát és mégis tetszése szerint válogat az evangéliumi szövegekben, elfogadván egyes dolgokat és körömszakadtáig védvén, máso- kát elvetvén. Szerinte az ilyen válogatós álláspont lehetetlen ; vagy elfogadjuk az egészet, vagy elvetjük az egészet. Ö erre az utóbbi álláspontra helyezkedik és tagadja Krisztusnak történeti valóságát is. Ennek következménye, hogy Péter sem történeti személy, hanem merő symbolum, symboluma a római egyháznak. Megbeszéli előbb a János-evangélium1 Ápol. des Christenthums III. 1888. 302.