Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Glattfelder Gyula: Tertullián Eucharisztia-tana

nak lehet nevezni, Tertullián azon felfogás ellen küzd, mintha az érzéki észrevevés tévedésbe ejtene, nem volna igaz. Alii- tásának igazolására minden érzékelés mellett példát sorol fel, s eközben szól egy helyen az Oltáriszentségről. Azzal érvel t. i., hogy ha ellenfelének felfogása helyes, akkor Krisztus is tévedett, még pedig minden érzékénél. »Alium senserit . . . vini saporem, quod in sanguinis sui memoriam con- secravit.«

A consecrare szó e helyen természetesen még nem bír a mai dogmatikai értelemmel : a kenyeret testté átváltoz- tatni. Ez a jelentése a szónak sokkal későbbi időben fejlő- dött ki. Ép azért e kifejezésből következtetést vonni nem lehet. De viszont jogtalan eljárás a memoria szóból azt következtetni, hogy Krisztus az Olt áriszentséget csak halála emlékjele gyanánt alapította, mint ezt egyes protestáns írók teszik. 1 Mert az Oltáriszentségre Krisztus urunk a memoria szót más értelemben használta s ezt az értelmet adja vissza Tertullián. A szentség alapításánál az Üdvözítő kifejezése volt : Hoc facite in meam commemorationem.1 2 Erre a helyre alludál Tertullián, még pedig valószínűleg az Itala szövege lebeghetett szemei előtt, ahol e szentírási helynek ily módon való olvasását onnan sejtjük, mivel az ősi, római liturgia is e kifejezést használja : in mei memoriam feceritis. Emlékeztető jelről tehát — mint Döllinger3 is meg- jegyzi — csak annyiban lehet e hely kapcsán szó, amennyi- ben az Oltáriszentség az is, de hogy e szójárás Tertullián antikatholikus felfogását árulná el, e helyből egyáltalán nem következik, hanem ellenkezőleg a misére való utalással van dolgunk s hogy annak keretében Tertullián mily meg- győződéssel tekintett az Oltáriszentségre, az eddig felsoroltak után, hol oly gyakran hallottuk szájából a corpus et sanguis Domini, corpus suum fecit stb. kifejezéseket, nem lehet kétségünk.

508 DE. GLATTFELDER GYULA.

1 L. Struckmann Id. m. 251. 1.

2 Luk. XXII. 19.

3 Döllinger Id. m. 55. 1.