Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Glattfelder Gyula: Tertullián Eucharisztia-tana
TERTULLIÁN EUCHARISZTJA-TANA. 509 Még két helyen tesz említést Tertullián az Oltáriszentség- ről oly módon, hogy abból hitére lehet következtetni. »De resurrectione carnis« műveinek egyik legértékesebbje. A test nagy jelentőségét az üdvösség rendjében akarja kiemelni s eközben utal a szentségekre, melyek hatásánál a testnek elsőrendű szerepe van. »Caro abluitur — írja a VIII. fejezet- ben — ut et anima emaculetur; caro ungitur, ut anima consecretur . . . caro corpore et sanguine Christi vescitur, ut et anima Deo saginetur.« A világos beszéd s az összszöveg itt minden kételkedést kizár. Amint a víz lemossa, az olaj megkeni a testet, úgy táplálja Krisztus teste és vére. A kenyér- ről és borról még csak említés sem történik, hanem a test- nek és vérnek ugyanazt a közvetlen hatást tulajdonítja, mint a víznek és olajnak. S ennek a hatásnak kifejezése is jellemző. Deo saginatur. Még az egyszerű táplálkozást kifejező vesci igét se használja, hanem saginareval él, mintegy kifejezésre kívánván juttatni, hogy az Oltáriszentség vételekor Istennel eltelik a hivő lélek, mintegy átistenül. Ez talán a legkifeje- zőbb hely Tertullián összes nyilatkozatai között, s legtöké- letesebben adja vissza a katholikus szentségi tant. »De pudicitia« írt könyvében a legélesebben jut kifejezésre Tertullián montanista meggyőződése. Hevesen kel ki azon enyhébb eljárás ellen, melyet az egyház helyeselt, hogy t. i. a legnagyobb bűnöknek bocsánatát is megadta. Ezen, sze- rinte helytelen szokás ellen dörögve könyvében így ír a IX. fejezetben : »Recuperabit igitur et apostata vestem priorem, indumentum Spiritus sancti, et annulum denuo signaculum lavacri, et rursus illi mactabitur Christus, et recumbet eo in thoro de quo indigne vestiti a tortoribus solent tolli et abiici in tenebras.« A kifejezés »rursus illi mactabitur Christus et recumbet in eo thoro« világosan jelzi, hogy Krisztus feláldoztatván a szentmisében, étele lesz az embernek. S ugyanazon a helyen a tékozló fiúról szóló példabeszéd gondolatmenetét követve így ír : »Annulum quoque accepit . . . atque ita exinde opimitate dominici cor- poris vescitur, eucharistia scilicet.« Az egész hasonlatban Krisztusról, mint vitulus saginatusról szól, aki a szent lakó
