Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Glattfelder Gyula: Tertullián Eucharisztia-tana
TERTULLIÁN EUCHARISZTIA-TANA. 497 Krisztusnak a kereszten kiontott vérére alludál a szerző. De miután a többi motívum azon a helyen mind jelen való tényékből van véve, valószínűbb, hogy e szavak is az Oltári- szentségben jelen levő. vérre vonatkoznak. De Idololatria c. VII. azok ellen a keresztények ellen emeli fel szavát Tertullián, akik bálványszobrok készítésé- vei beszennyezik magukat s így ír : »Tota die ad hanc partem zelus fidei perforabit, ingemens Christianum ab idolis in Ecclesiam venire, de adversarii officina in domum Dei venire, attollere ad Deum patrem manus matres idolorum, his mani- bus adorare quae foris adversus Deum adorantur, eas manus admovere corpori Domini, quae daemonis corpora conferunt . . . Pro scelus ! Semel Judaei Christo manus intulerunt, isti quotidie corpus eius lacessant. 0 manus praecidendae ! . . . Quae magis amputandae, quam in quibus Domini corpus scandalisatur.« E fejezetben három ízben szól Tertullián minden körülírás és képletes kifejezés nélkül a »corpus Domini«-ről. Hogy a bálványkészítő keresztények bűnének nagyságát szem elé állítsa, egész lapidarisan csak annyit mond : az imént bálványképet faragtak, s most ugyanazzal a kézzel az Űr testéhez nyúlnak, ugyanazzal a kézzel az Űr testét gyötrik, le kell vágni azt a kezet, mely az Űr teste ellen vétett. Ez az egyszerű szólásmód eléggé elárulja, hogy Tertullián a szentségi eledel alatt, melyet a keresztény hívek — mint a helyből is kiviláglik — kezükbe vettek, nem lát mást, mint az Űr testét, s mivel semmiféle jelző- vei sem árulja el, hogy képletesen beszél, nem is érthetjük szavait másként, mint hogy az ő hite szerint Krisztus való- ságos testét veszi a keresztény kezébe. Megerősíti ezt a fel- fogást azon kifejezése, hogy akik az Oltáriszentséget bűnös kézzel érintik, ugyanoly büntetésre méltók, mint akik Krisztus testét meggyalázzák. Már ha Tertullián az Oltáriszentséget puszta szimbólumnak tartotta volna, akkor ő, a jeles jogász, nem élhetett azzal a kifejezéssel, hogy ugyanazon büntetésre méltó az, aki a személyt, mint az, aki annak csak képét sértette meg. De oratione, irodalmi működése kezdetén írt ezen könyHittudományi Folyóirat. 1903. 32
