Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről
490 DR. MIHÁLYFI ÁKOS. elfogadni, megszentelni, irgalmas arccal megtekinteni, meny- nyei oltárára felvenni kegyeskedjék. Ez a kérés jut kifejezésre a secretában is. Hogy a Wat- terich által idézett egyik-másik secretában Isten helyett a Szentlélek említtetik, ez az ünnep különleges vonatkozásá- bán (pünkösd, oltárszentelés) leli magyarázatát. Legújabban Buchwald foglalkozott a római mise epi- klézisével.1 Két forrás alapján kisérti meg visszaállítani az ős római kánont : a szt. Ambrónak tulajdonított De sacra- mentis munkában közölt misekánon és az alexandriai liturgia alapján, mely utóbbinak szerinte nagy befolyása volt a római misekánon kialakulására. Buchwald föltevése szerint a konszekráció (qui pridie) után következett az anamnesis (Unde et memores), erre ünnepélyes bevezetéssel az epiklézis ilyformán : Te igitur clementissime pater per Jesum Christum Filium tuum supplices rogamus et petimus, uti accepta habeas et benedicas haec dona, haec munera, haec sancta sacrificia illibata, supra quae propitio ac sereno vultu respicere et mittere digneris Spiritum sanctum tuum, ut fiat panis corpus et vinum sanguis unigeniti tui et quot- quot sacrosanctum Christi corpus et sanguinem sumpserimus, omni benedictione coelesti et gratia repleamur. Ezután következett volna : Et petimus et precamur, ut hanc obla- tionem suscipias in sublimi altari tuo per manus angelorum tuorum, sicut suscipere dignatus es munera pueri tui justi Abel et sacrificium patriarchae nostri Abrahae et quod tibi obtulit summus sacerdos Melchisedech. Mikor azután az epiklézist kihagyták, a rákövetkező mondatot (ut fiat panis corpus etc.) a konszekrációt meg- előző Quam oblationem imádsághoz csatolták befejezés gyanánt. Az epiklézis ünnepélyes bevezetését (Te igitur) nem akarták teljesen elhagyni, de mivel régi helyén már nem maradhatott, a kánon elejére tették bevezetés gyanánt 1 Buchwald, Die Epiklese in der römischen messe (Weidenauer Studien. 1906. I, 21—56.)
