Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről
AZ EPIKXÉZISRŐL. ־489 megcsendül Watterich szerint a régi, ide áthelyezett epiklézis. Egész világosan és határozottan az oltárszentelés miséjében : Descendat quaesumus Domine Deus noster Spiritus tuus sanctus super hoc altare, qui et populi tui dona sanctificet et sumentium corda dignanter emundet. Negyvennél több secretában kisebb-nagyobb változatban fordul elő e könyörgés: Munera tibi Domine oblata sanctifica, — ami nem más, mint a régi epiklézisnek elhomályosult maradványa.1 Watterich nézete azonban teljesen önkényes föltevés. Semmivel sem tudja bizonyítani, hogy a Quam oblationem könyörgés Gelasius idejében nyert elhelyezést közvetlenül a konszekráció (qui pridie) előtt azon célzattal, hogy pótolja a konszekráció után kihagyott Szentlélek-epiklézist. Watterich azon állítását sem fogadhatjuk el, hogy a super oblata (secreta) imádság a IV. század vége felé kelet- kezett. Bickell, az ősliturgia egyik legkitűnőbb ismerője, a secretát apostoli eredetűnek tartja.1 2 Ugyanezen vélemény- ben van Thalhofer is.3 S e nézetet bizonyítja az a körül- mény, hogy az összes keleti liturgiákban előfordulnak a praefatiót megelőzőleg a római secretához hasonló imádságok, sőt erről már az apostoli konstituciókban leírt liturgia is tesz említést (ενξάμενος ου y.aíF εαυτόν b άρχιερευς άμα τοϊς ίερενΰι). Az sem bizonyít semmit, hogy egyik-másik super oblata vagy secreta imádságban az epiklézisre emlékeztető gondo- latok jutnak kifejezésre. Mert hasonlókat találunk a kol- lektákban is, az offertorium imádságaiban is, (melyek közül egyik-másik, pl. a Veni Sanctificator ősrégi), a kánon több részében. Ez épen a liturgiának — keletinek és nyuga- tinak egyaránt — sajátsága, hogy ugyanazon oblatio-könyör- gést két-háromszor megismételi (miként Arcudius mondja : τριπλασιάζεται) : 4 az offertoriumban, a kánonban konszek- ráció előtt is, után is, hogy t. i. Isten az oltárra tett áldozatot 1 Watterich, i. m. 154. 2 Kraus, Realencyklopädie der christl. Alterthümer Liturgie cikk. (II, 316.) 3 Thalhofer, Handbuch der kath. Liturgik II, 199. 4 Idézve Simeon Szabó, Expositio Ss. Liturgiáé stb. 205. 1.
