Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről

AZ EPIKLÉZISRÖL.

487

Az összes liturgiákban — miként fentebb láttuk — az Úr szavai, tehát a konszekráció után következik az Ur szenvedéséről és feltámadásáról való megemlékezés, majd az oltáron lévő áldozatnak felajánlásával az epiklézis. így kellett ennek a római liturgiában is lennie. A konszekráció után ma is következik az Unde et memores, tehát az ana- mnézis, — ott van továbbá az offerimus praeclarae majestati tuae de tuis donis ac datis, — az epiklézis tehát csak az erre következő Supra quae és Supplices imádságokban vagy azoknak a helyén lehetett.

Probst szerint,1 aki a római misekánont mai bérén- dezésében ősréginek tartja, az epiklézis a Supplices te ro- gamus imádságba volt beleszőve, melyet azonban Gelasius után kihagytak s így a mai Supplices csonka.1 2 Probst így gondolja az eredeti szöveget visszaállíthatónak : Supplices te rogamus .... in conspectu divinae majestatis tuae. Descendat Domine illa s. Spiritus tui invisibilis incompre- hensibilisque majestas, sicut quondam in patrum hostias descendebat, qui et oblationes nostras corpus et sanguinem tuum efficiat, ut quotquot ex hac altaris participatione etc.

Mások azonban azt vitatják, hogy az ős római misekánon Gelasius idejében nagy változásokon ment át, melyeket épen az epiklézis kihagyása idézett elő.

Watterich szerint3 az epiklézis, mely azelőtt a kon- szekráció után volt, dogmatikus aggályból a konszekráció elé tették, kihagyva belőle a Szentlélek lekönyörgését ; így jött létre a Quam oblationem imádság közvetetlenül a konszekráció előtt — a régi epiklézis némi emléke gyanánt.

1 Probst, Die abendländische Messe vom fünften bis zum achten Jahrhundert. 180. 1.

2 Midőn egy jó barátomnak említettem, hogy a migekánon történetével foglalkozom, rögtön így szólt hozzám : Nekem már régóta úgy tűnik fel, mintha a Supplices te rogamus imádságból valami hiányzanék. Megjegyzem, az illető Probst f. i. nézetéről és művéről mit sem tudott.

3 Watterich, Der Konsekrationsmoment im heiligen Abend- mahl und seine Geschichte. Heidelberg. 1896. 142—152. 11. (Watte- rieh mint ó-katholikus írta e munkát ; de halála előtt megtért.)