Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről

486

DE. MIHÁLYFI ÁKOS.

ugyanis kimutatja, hogy a Supplices könyörgés a keleti liturgiáktól átvett imádság, amelynek első részét a tömjénezés alkalmából mondották, s így bizonyos, hogy az angyal a Jelenések könyve (8, 3—4.) víziója alapján jutott ez imádságba.

De magukból a liturgikus szövegekből is világos, hogy az angyal alatt nem értették a Szentlelket. A Márk-litur- giában arkangyal van említve (suscipe Deus in sanctum et coeleste et intellectuale altare tuum, in magnitudines coelorum, per Archangelicum ministerium etc.) ;1 a Szent Ambrónak tulajdonított De sacramentis munka kánonjában1 2 pedig nem angyalról, hanem angyalokról (et petimus et precamur, ut hanc oblationem suscipias in sublimi altari tuo per manus angelorum tuorum) van szó. Ugyanígy szóról- szóra a Pamelius által kiadott ambrózián mise kánonban is.3

Ezek a szövegek teljesen lerontják Hoppe magyará- zatát. Mert ha elfogadjuk is azt, hogy a Szentlelket angyal, vagy Isten angyala néven lehet jelölni, — amint ezt a közép- kori misztikus íróknál gyakran találjuk — de már az ark- angyal oly specifikus név, hogy a Szentlélekre nem alkal- mazható képlet, — míg a többes szám (per manus angelorum tuorum) egyenest kizárja Hoppe magyarázatát.

Másként kell az epiklézist keresnünk a római liturgiá- bán. Mert hogy abban is megvolt a Szentlélek-epiklézis, majdnem bizonyos Gelasius pápa (492—496) szavaiból :4 »Nam quomodo ad divini mysterii consecracionem coelestis spiritus invocatus adveniet, si sacerdos et qui eum adesse deprecatur criminosis plenus actionibus reprobetur.«

De hát hol volt az epiklézis és van-e a mai misében is annak némi nyoma ?

1 Assemani, Codex liturgicus VII, 26.

2 V. ö. erről Probst, Liturgie des vierten Jahrhunderts u. deren Reform 232. 1. — Buchwald, Die Epiklese in der römischen Messe 33. 1.

3 Probst, Die abendländische Messe 14—19. 1.

4 Epistola ad Elpidium Veronensem. (Epistolae Rom. Pontif. ed. Thiel I, 486.)