Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

46

VÉGIT KÁLMÁN MÁTYÁS.

1262., hol V. István udvari káplánja említtetik.) A clerus aulicus élén itt is csakhamar az archicapellanus díszlett, mely méltóságot minden valószínűség szerint a székesfejér- vári prépostság prépostja viselt, ki éppen úgy felküzdötte magát kancellárrá, mint másutt; (V. ö. Fejér, i. h. VII.

2., 274. Ind. I. 37., 67. II. 203.) utóbb pedig az archicapel- lanus az esztergomi érsek lett, ki a királyi kancellári teen- dók végzéséért szép jövedelmet húzott a legújabb időkig fennmaradt pisetum címén. Nálunk azonban, a magyar nem- zettel vele született lojális érzelem hatása alatt, egy külön intézmény, a királynéi kancellárság is kifejlődött, melyet kezdettől a veszprémi püspökök viseltek. Eredete ugyanaz lehet csakis, mint a királyi kancellárságé ; a királyné udvari káplánja, talán gyóntatója is egyúttal, felküzdötte magát lassanként a királyné kancellárjává, mely méltóság IV. Béla ideje előtt jóval keletkezett, mert e királyunk már mint olyat erősíti meg a veszprémi püspök javára (Fejér,

i. h. IV. 3., 51., 1269.), mely egy darabig kétségbe vona- tott, holott az kétségtelen ; IV. László pedig szintén a vesz- prémi püspök részére 500 márka évi (12—14.000 korona) tiszteletdíj biztosításával ítéli oda a királyné kancellárja méltóságát (Fejér, i. h. V. 2., 337.). Zsigmond király (Fejér,

i. m. X. 6., 672., 676.) Rozgonyi Péter püspök érdemeire való tekintetből, IV. László javadalmazásának fenntartásá- val szintén a veszprémi püspököt díszíti fel a királyné káp- lánja, illetőleg kancellárja címmel és jelleggel 1425-ben.

Hazánk történetében arra is találunk példát, hogy a királyi udvar egyik papja, ki secretariusnak neveztetik és Györgynek hivatott, 1415-ben a konstanzi zsinaton szere- pel (Fejér, i. m. X. 8., 558.), ami annak a jele, hogy a királyi udvar papsága nálunk is ugyanazon helyzetben virult, mint a Nyugaton. IV. László János nevű káplánja Gömör fő- esperese is volt, ki a királytól »terram Izdegei« kapja 1273- bán. (F. i. h. V. 2122 ״.)

Sajnos azonban, hogy e kitűnő tisztség éppen nagy be- folyásánál fogva a kapaszkodó szerencsevadászok céljainak netovábbja lett. Midőn ugyanis a tapasztalat bőven igazolta,