Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Végh Kálmán Mátyás: A káplán
A KÁPLÁN. 47 hogy a fejedelmi udvari káplánokból, mint eleinte valóban kitűnő, egyházi férfiakból kerültek ki az ország főbb egyházi méltóságai : természetszerűen következett, hogy e testű- letbe még áldozatok árán is felkapaszkodtak sokan és ha feljutottak, az udvarok sokszor sikamlós életmódja között nem voltak képesek Lóth szerepét vinni, hanem elődeivé váltak azoknak a tartalom nélküli alakoknak, kik a francia udvar »udvaronc abbéi« nevezet alatt kabinetalakokká vál- tak. Valóságos egyházmegyévé vált az udvari papság az egyházmegyékben, kiket az archicapellanus nem volt képes féken tartani, a megyés püspök fegyelme elől pedig a királyi udvar bástyái mögé menekültek és sok esetben valóságos Ofni és Finesz szerepet játszottak. A tridenti zsinat finom politikai érzékkel zabolázta meg őket, (ss. XXIV. de ref. c. 11.) midőn úgy intézkedett, hogy elévült exemtio esetén a megyés püspöknek, mint apostoli delegátusnak joghatósága alá ren- deltettek. Ausztriában az udvari papság élén ma a bécsi főegyház- megyei káptalan nagyprépostja, mint egyúttal a burg plé- bánosa is áll, kinek valóságos és címzetes udvari káplánok a segédei; utóbbiak közé magyar papok is neveztetnek ki Ö Felsége által. A magyar udvartartás lassú kiépülése Magyarországon még mindig késlelteti a magyar királyi udvari káplánságok visszaállítását ; ezidőszerint a budai várplébános és tud- tómmal egy káplánja képviseli a clerus aulicus Regni Hun- gariae testületet. Amint sok más esetben, a fejedelmi udvarok káplán- jainál is mihamar beigazolódott, hogy »Regis ad exemplum totus componitur orbis«. A nemes urak birtokaikon, kérész- tény világszerte kápolnákat építettek. Hazai okmánytáraink bő anyagot nyújtanak e tekintetben, de egyúttal arra is, hogy e kápolnák első papjai, tehát a nemesség udvari papjai eleinte a szerzetesekből kerültek ki. (Zalai okit. I., .1024. év.) 1214-ben említés tétetik a Bold. Szűz zalai kápolnájáról, melynek pusztái, sőt részben hívei elszámláltatnak (Wenzel: Cod. Dipl. Árpád. I. 136.); 1230-ban (U. ο. I. 272.) Szt. Mór
