Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézisről

468

DR. MIHÁLYFI ÁKOS.

nak elmondása, nem bírna konszekráló erővel, — az Űr szavainak elmondása nem egyszerű történeti elbeszélés jellegével bír, hanem eleven isteni erővel.

Makariosz érsek szintén azt tanítja (Handbuch zum Studium der orthodox-dogmatischen Theologie, deutsch von Blumenthal 326. 1.), hogy az Úr szavai és az epiklézis elválaszthatatlan egészet alkotnak.1

A keleti szertartásokat követő egyesültek természetesen nem tulajdonítanak az epiklézisnek konszekráló erőt ; ők velünk együtt vallják, hogy az egész konszekráció az Úr szavai elmondása által történik. Sőt közülök egyik-másik azt is beismeri, hogy a keleti liturgiákban jelenleg feltalál- ható epiklézis félreérthető, felesleges vagy legalább is nem jó helyen van, jobb volna, ha a konszekráció szavai elé helyeztetnék. Szabó Simeon1 2 egyenest így szól : »necesse invenimus et denuo id exprimere, quod contextus nostrae liturgiáé, praesertim vero solemnis decantatio verborum Dominicorum : »accipite et comedite« etc. responsio populi ad haec affirmativa cum Arnen« atque in horum fine ex parte sacerdotis subsequentes humillimae adorationes tota- liter sujperfluum reddunt epiclesin, quae jam si adest nequitque sine laesione piae antiquitatis expungi, multo meliorem haberet locum instar moris Latinorum ante verba Domini, quam post«.

Egyik-másik keleti liturgiának az egyesültek számára kiadott hivatalos szövegében már enyhítve van az epiklézis- nek eredeti, erősen a konszekrációra emlékeztető formája, amint ezt alább az örmény liturgiánál fel fogom tüntetni.

Hogy az epiklézis kérdését illetőleg kellően tájékoztas- sam az olvasót, tanulmányomat három részre osztom : az első részben bemutatom az epiklézist a keleti és nyugati liturgiákban ; a második részben ismertetem a szentatyák- nak az epiklézisre és a konszekrációra vonatkozó nyilat- kozatait ; a harmadik részben pedig a hittudósoknak az epiklézis lényegét־ magyarázó elméleteivel fogok foglalkozni.

1 V. ö. Buchwald, Die Epiklese in dor römischen Messe. (Weidenauer Studien, 1906. I, 21. 1.)

2 Expositio S. S. Liturgiáé i. m. 249. 1.