Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Végh Kálmán Mátyás: A káplán

Η··Η··Η|

HM

elvégzésére, az udvari iskolák látogatására megjelentek a királyi udvarban. Állandó, a királyi palotában lakó archi- capellanus csak Nagy Károly korában kezdődik, ki azon- bán püspök is volt, de pápai engedéllyel a császári palotá- bán székelt és császári főkáplán (Erzkaplan) címet viselt. Joghatóságát tekintve, a királyi udvar plébánosa volt, kinek tisztje és kötelessége volt a főbb, udvari istenitisztele- tek és papi szolgálatok teljesítése ; a mindennapiak káp- lánjaira maradván. Önkéntelenül fejlett ki azon joghatc- sága is, mely a birodalmi, vallási és az akkor egy kézben levő tanügyi kérdések szálait is kezébe összpontosította annyira, hogy a császári főkáplán állása a mai vallás- és közoktatásügyi miniszterek teendőit is magában foglalta. Nem csoda, ha ily hatalmas jogkör mellett, a császári, udvari főkáplán a birodalmi zsinatoknak elnöke volt, az ország- gyűléseken az érsekeket megelőzte, segedelmükkel püspökö- két szentelt, mint pl. Drogo »senior archicapellanus« szt. Anzgárt hamburgi püspökké szentelte Otgár mainzi és Ebo reimsi érsekkel. Későbben archicancellarius is volt, mint Vastag Károly alatt Luitpert, ki egy személyben viselte a főkápláni és főkancellári méltóságot. Midőn Jámbor Lajos halála után a birodalmat szétosztották a Karolingok, mind- egyik király külön választott magának főkáplánt, mely utóbb egy érseki székkel köttetett egybe, melynek birto- kosa rendesen birodalmi főkancellár is volt. Magyarországon az udvari káplánok tisztsége ugyanígy fejlődött. Kétség- télén tudomással bír a történelem (Fejér : Cod. Dipl. Hung. X. 2., 520., 1397.) felőle, hogy Esztergomban, a hajdani, árpádkori királyi palotában egy kápolna volt, melyben szt. István született, tehát azt a szobát vagy termet, hol áldott emlékű királyunk e világra jött, kápolnává alakították át, mely a királyi családok ájtatossági helye volt. A kápolna káplánt tételez fel, ki bizonyára csak úgy kísérte országos útjain, hadakon a királyt, mint a császári keleten vagy nyu- gáton. Ugyanúgy fejlett a magyar udvari papság, mint külföldön, honnét, amint a hitet, a keresztény intézménye- két is áthozta. (V. ö. F. VI. 2., 194., 1299. — IV. 3., 96.,

A KÁPLÁN 45